– Csak nagyon szép emlékeim vannak gyerekkorom karácsonyairól, legfőképpen, hogy ilyenkor kicsit megálltunk a nagy rohanásban, és mindannyian együtt voltunk. A szüleink sokat dolgoztak, mi pedig folyton az iskola és az edzőtábor között ingáztunk, de karácsonykor kizártuk a külvilágot, összegyűltünk otthon, Cegléden, a szülői házban. Édesanyám pedig elkészítette mindenkinek a kedvenc ételét, kinek-kinek kívánsága szerint – idézte fel a szép emlékeket a 31 éves korára olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok, kétszeres vb-bronzérmes kötöttfogású kiválóság, Lőrincz Viktor.
Aki elárulta, náluk nem a klasszikus, „a fát a talpba befaragós” konfliktus pattant ki, esetükben inkább a szaloncukor fára akasztása jelentette a vita tárgyát – a két fivér és a húguk, Niki nemigen tudtak egymással megegyezni, melyikük pepecseljen azzal, hogy a szaloncukrot a jó öreg fémakasztóval együtt felvarázsolja a fára. Úgy, hogy a kóstolgatás dacára maradjon is mit feltenni a fenyőre...
Ami pedig az ajándékozást illeti:
– Kisebb korunkban mindig meglepetés volt az ajándék, aztán ahogyan nőttünk, úgy kértünk egyre konkrétabb dolgokat. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, mert a helyzetükhöz képest mindent megteremtettek nekünk, sohasem kellett nélkülöznünk semmiben – hozzátéve, hogy mi sem voltunk soha nagyravágyók. Inkább az együttlétnek örültünk, meg a finom ebédnek, utóebédnek, utóvacsorának, ami persze a versenysúlyunknak nem tett jót...
Az idők azonban változnak, bár manapság is az együttlét a legfontosabb, csak most már szépen kibővült családdal.
– Most már az az elsődleges szempont, hogy a karácsonyt bevezessük Anna életébe. Még csak másfél éves, de a Mikulással már nagyon képben van: amikor csak meglátja, kiáltja is, hogy Ho-ho-ho-hóóó…! – árulta el Lőrincz Viktor.
A teljes cikk ITT olvasható el.
Borítókép: Lőrincz Tamás és Lőrincz Viktor (Forrás: Nso.hu)
