– Csak nagyon szép emlékeim vannak gyerekkorom karácsonyairól, legfőképpen, hogy ilyenkor kicsit megálltunk a nagy rohanásban, és mindannyian együtt voltunk. A szüleink sokat dolgoztak, mi pedig folyton az iskola és az edzőtábor között ingáztunk, de karácsonykor kizártuk a külvilágot, összegyűltünk otthon, Cegléden, a szülői házban. Édesanyám pedig elkészítette mindenkinek a kedvenc ételét, kinek-kinek kívánsága szerint – idézte fel a szép emlékeket a 31 éves korára olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok, kétszeres vb-bronzérmes kötöttfogású kiválóság, Lőrincz Viktor.
Aki elárulta, náluk nem a klasszikus, „a fát a talpba befaragós” konfliktus pattant ki, esetükben inkább a szaloncukor fára akasztása jelentette a vita tárgyát – a két fivér és a húguk, Niki nemigen tudtak egymással megegyezni, melyikük pepecseljen azzal, hogy a szaloncukrot a jó öreg fémakasztóval együtt felvarázsolja a fára. Úgy, hogy a kóstolgatás dacára maradjon is mit feltenni a fenyőre...
Ami pedig az ajándékozást illeti:
– Kisebb korunkban mindig meglepetés volt az ajándék, aztán ahogyan nőttünk, úgy kértünk egyre konkrétabb dolgokat. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, mert a helyzetükhöz képest mindent megteremtettek nekünk, sohasem kellett nélkülöznünk semmiben – hozzátéve, hogy mi sem voltunk soha nagyravágyók. Inkább az együttlétnek örültünk, meg a finom ebédnek, utóebédnek, utóvacsorának, ami persze a versenysúlyunknak nem tett jót...
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!