Zöld-fehér szettben, egykedvűen ballagott a színpadra, a dubaji centerpályára. Fegyelmezetten palástolta az érzelmeit, csak akkor engedett fel, amikor az arab luxusparadicsomba látogató szerbek elkezdték skandálni a nevét. A nemzeti zászlójukba burkolózott honfitársai tematizálták a világelső Novak Djokovics visszatérését a 2,8 millió dollár összdíjazású keménypályás tornán. A füttyszónak – már ha valaki kedvet érzett volna szembeszállni a szerbekkel – esélye sem lett volna a Novak, Novak! rigmussal szemben. Az oltatlanságát nyíltan vállaló, az év elején Ausztráliából kitoloncol t klasszis szűk három hónap után, hétfőn játszott újra tétmérkőzést. Ismerős helyszínen. Djokovics biztosra ment: az egyik kedvenc helyszínén, Dubajban (itt versenyez a napokban Fucsovics Márton is) korábban öt versenyt nyert.

Idén először találkozott újra a közönséggel tétmérkőzésen a szerb „szabadságharcos”. Minden adott volt a balkáni örömünnephez, csak az ellenfél, Lorenzo Musetti, a 19 éves olasz tinédzser gondolta másképp. Két fogadóponttal kezdődött a mérkőzés, de még mielőtt a publikum egyik ámulatból a másikba esett volna, Djokovics megemberelte magát, és az első megnyert pontja után megvadult a szerb tábor. A 34 éves sztár hamar elkapta a fonalat, még a saját magához képest gyatra első adogatásait is túlélte az első szettben, egyetlen brékkel célba ért. A második felvonásban kétszer kellett ezt megismételnie, mégsem ez volt a visszatérés legfontosabb pillanata: 3:1-nél maratoni játékba bonyolódott Musettivel, három bréklabdát kellett hárítania, és egyes labdamenetek között úgy hergelte bele magát a meccsbe, mint ha a 21. Grand Slam-győzelme lenne a tét. Egyik-másik diadalittas üvöltése (káromkodása…) mosolyt csalt a nézőtéren helyet foglaló stábtagja, a korábbi wimbledoni bajnok, Goran Ivanisevic arcára. Djokovics simán nyert 6:3, 6:3-ra.
A szerb nem változott: igaz, hogy csak 56 százalékban ütötte be az első adogatásait, de hétből hét bréklabdát hárított, a négy bréklehetőségéből hármat kihasznált. Utóbbi két adat csalhatatlan jele annak, hogy Djokovicsot nem törte meg a kihagyás, az összpontosítása továbbra is csodálatra méltó. A meccs végén a puszta jelenlétével megénekeltette a szerb tábort, talán még erőteljesebben zúgott a Novak, Novak! rigmus, mint a meccs előtt, majd az újkori szokások szerint a pályán értékelte a saját produkcióját.