Az egyéni indításos versenyekért ma már nem különösebben rajonganak a szurkolók, különösen a pártatlan nézők. A sífutók csak az óra ellen küzdenek, hiányzik a versenyből a tapintható feszültség. A téli olimpia klasszikus stílusú női 10 km-es viadala azonban rácáfolt erre.
Az előzetes esélylatolgatásnak megfelelően a norvég Therese Johaug és a finn Kerttu Niskanen küzdött egymással. Johaug indult korábban, tehát Niskanen – aki a nővére a szintén kiváló sífutó, olimpiai bajnok Iivo Niskanennek – volt lélektani előnyben. Kettejük virtuális versenye roppant izgalmasan alakult. Eleinte a finn vezetett, a norvég először féltávnál került elé csupán hat tizedmásodperccel. Aztán Niskanen robbantott, több mint tíz másodpercre hizlalta az előnyét. Johaug jól osztotta be az erejét, remekül hajrázott, a célba érve átvette a vezetést. Niskanen azonban még kinn volt a pályán…
Az utolsó két percben végig őt követte a kamera, idegőrlő versenyt futott az órával. Hol azt gondolhattuk, hogy ő lesz az első, hol azt, hogy nem, még az utolsó métereken sem lehetett biztosat mondani. Johaug végül csupán négy tizeddel előzte meg őt, ami távolságban kifejezve nincs egy méter sem.
Ez a négy tized, szűk egy méter a célba érkezés után azonban szinte végtelen nagyságúra növekedett.
Sportszerű rivális, együttérző honfitárs

Johaug extázisban tört ki, sikongva ünnepelt, hiszen pontosan tudta, akik még hátra vannak, nem tudják megelőzni, övé az aranyérem. Niskanen ezzel szemben elnyúlt a havon, nem pusztán a fáradtság volt az oka, hogy nem tudott talpra állni. A honfitársa, Krista Pärmäkoski sietett a segítségére. Megható jelenet volt, ahogy megpróbálta átölelni Niskanent, majd kioldotta a kötést a lécén. Johaug is odalépett a vetélytársához és megpaskolta.
Niskanen aztán csak felkelt, többen gratuláltak neki, de vigasztalhatatlannak tűnt. Érthetően. Harminchárom évesen ez volt élete nagy lehetősége. Eddig kétszeres olimpiai ezüstérmes, meglehetett volna végre a hőn áhított arany. Nem lett meg. Helyette a harmadik ezüst, s az arany jó eséllyel immár örökre álom marad.