1700 méteres tengerszint feletti magasság, orkán erejű szél, holdbéli táj, műhó, nézők, szurkolók csak a tévé előtt. Ilyen körülmények között rendezik a téli olimpia sífutóversenyeit Pekingben, helyesebben a fővárostól 150 km-re fekvő Csangcsiakou síközpontban.
A női 7,5+7,5 km-es tömegrajtos viadalra, a síatlonra készülő versenyzők bokáig érő vastag kabátban, kendőben, a nagy szél és a hideg ellen védő arctapasszal, fűthető kesztyűben és mellényben siettek a rajthoz. Nem éppen irigylésre méltő körülmények közepette. Vagy mégis? Igen, aki Pekingben nem akad fenn a szigorú Covid-szűrésen, az már-már nyertesnek tekinthető.
A síatlonnak az a különlegessége, hogy a táv első felét klasszikus, a másodikat szabadstílusban futják a versenyzők. A viadal már az első szakaszon, annak a végén eldőlt. A nagy esélyes Therese Johaug klasszikus stílusban az utolsó kaptatón akkora iramot diktált, amit senki nem bírt, leszakította az üldözőit, s több mint tíz másodperces előnyre tett szert. A folytatásban ezt még növelte majd egy percre, a végén aztán kiengedett, s kereken félperces előnnyel ért célba elsőként.
Therese Johaug tehát a téli olimpia első aranyérmese.
Johaug tizenháromszoros világbajnok, Marit Björgen visszavonulása óta a legjobb sífutónő. Már tizenkét éve, Vancouverben megszerezte az első olimpiai aranyérmét a 4x5 km-es váltóval, Szocsiban aztán „csak” egy ezüst és bronz jutott neki Björgen mögött. A phjongcshangi olimpiáról pedig lemaradt. 2016-ban egy kenőcs miatt doppinggyanúba keveredett, s eltiltották 18 hónapra, amibe beleesett a 2018-as olimpia is.
Mindvégig hangoztatta az ártatlanságát, s persze készült a visszatérésre. 2019 óta lényegében egyeduralkodó a távolsági versenyeken, s igazi kuriózum, hogy atlétikában, futásban is a világ legjobbjai közé tartozhatna, ha rászánná magát, 10 km-en 31:40 percet futott – méghozzá egyedül, edzőcipőben, nem pedig szögesben.
A világbajnoki címeket sorra gyűjtötte, az első egyéni olimpiai aranyérmére azonban egészen mostanáig várnia kellett. Megérdemelte.
