Negyedszer játszotta egy brazil és egy angol csapat egymás ellen a klub-világbajnokság döntőjét, s az első három kivétel nélkül 1-0-s végeredményt hozott. A Liverpool a 2005-ös, Sao Paulo elleni veresége után 2019-ben, a Flamengo ellen már megszerezte a trófeát, s hasonló javításra készült a Palmeirasszal szemben a Chelsea, amely 2012-ben a Corinthianstól kapott ki.
Nagy különbség persze, hogy amíg a Palmeiras valóban Dél-Amerikát képviselte a fináléban (a brazilok keretének négy légiósa is a földrészen belülről érkezett), addig a Chelsea-ben négy különböző kontinensről kaptak szerepet labdarúgók. A londoni együttes kispadján ott ült Lőw Zsolt is, de immár eredeti feladatát ellátva, másodedzőként, Thomas Tuchel ugyanis felépült a koronavírusból.
A korábbi években többször előfordult, hogy az európai BL-győztest egy rivális sem állította komoly kihívás elé a klub-vb-n, az idei döntő viszont kiegyensúlyozott játékot hozott, sok pontatlan próbálkozással: az első félidőben a Chelsea tíz, a Palmeiras nyolc lövéssel próbálkozott, de ezek közül csak egy-egy találta el az ellenfél kapuját.
Nem ritka, hogy a torna döntőjének első félideje gól nélkül marad: a legutóbbi két finálé is így alakult.
A második játékrészben viszont ismét jött Romelu Lukaku, aki az elődöntőben a győztes gólt szerezte; a brazilok kapuját fejjel vette be a belga támadó.
Az 1-0-s sorozat azonban nem folytatódott: az angolok brazilja, Thiago Silva kezezett a tizenhatoson belül, a VAR segítségével megítélt büntetőt pedig Raphael Veiga értékesítette. Ő lett az első játékos 2009 óta, aki a Libertadores-kupa döntője után a szezonbéli klub-vb fináléjában is betalált.
S további párhuzam volt a dél-amerikai fináléval, hogy szombaton, Abu-Dzabiban sem dőlt el a trófea sorsa a rendes játékidőben, 1-1-gyel fordultak a hosszabbításra a felek.
A ráadás percei nyomasztó Chelsea-fölényben teltek, a Palmeiras kontrából próbált veszélyt kialakítani, sikertelenül. A londoni együttes viszont kapufáig is eljutott, igaz, lesről. A VAR-rendszer sajátossága, hogy mivel nem született gól a támadásból, nem nézték vissza az esetet, így a Kékek jöhettek szöglettel – jelentősége nem volt ennek a furcsaságnak.
A ráadás második félidejében Kai Havertz is megkapta a lehetőséget, amit Veiga: a német játékos, aki a BL-döntő győztes gólját szerezte, azután lőhetett tizenegyest, hogy Azpilicueta lövése Luan kezéről vágódott le. Havertz nem hibázott, a Palmeirasnak pedig nem maradt már ereje.
Luan egy újabb videózás után piros lapot is kapott, a Chelsea pedig, története során először, megnyerte a klub-világbajnokságot. A londoniak 2012-es veresége óta mindig az európai résztvevő ünnepelhetett.
A torna bronzmeccse sokkal simább összecsapást hozott, mint a döntő: a szaúdi Al-Hilal fél óra elteltével már két gól- és két emberhátrányba került, így semmi esélye nem volt az egyiptomi Al-Ahlival szemben.
Klub-világbajnokság
Döntő: Chelsea (angol)–Palmeiras (brazil) 2-1 (0-0, 1-1, 1-1), gólszerzők: Lukaku (54.), Havertz (117., 11-esből) illetve R. Veiga (64., 11-esből); kiállítva: Luan (126.).
Bronzmeccs: Al-Ahli (egyiptomi)–Al-Hilal (szaúdi) 4-0 (3-0), gólszerzők: Ibrahim (8., 17.), Abdelkader (40.), El-Solia (64.); kiállítva: Pereira (14., Al-Hilal), Kanno (28., Al-Hilal).
Borítókép: Nagy csatát hozott a Palmeiras és a Chelsea döntője (Fotó: AFP/Giuseppe Cacace)
