Íme, a levél:
„Levél a szovjet és az orosz veterán labdarúgóktól a FIFA és az UEFA elnökének.
Kedves Infantino úr,
Kedves Ceferin úr,
Mi, a szovjet és az orosz labdarúgás veteránjai önökhöz szólunk a FIFA és az UEFA döntésével kapcsolatban, mely szerint további intézkedésig Oroszországot felfüggesztették minden nemzetközi versenysorozattól.
Nem értjük és nem fogadjuk el a döntést. A labdarúgás küldetése, hogy egyesítse az embereket szerte a világban. A labdarúgás a legnépszerűbb és legdemokratikusabb játék, amelyet távol kellene tartani a megkülönböztetés minden formájától. A #StopDiscrimination a FIFA egyik fő alapelve, ahogy Ön, Infantino úr, sokszor kijelentette. De nem éppen az orosz játékosok elleni megkülönböztetés égbekiáltó példája a FIFA és az UEFA döntése? Az orosz nemzeti együttes és a klubcsapatok különböző korú játékosai, fiúk és lányok, fogyatékosok mind áldozatai ennek a döntésnek. A sok alkalmazott, aki sportszervezeteknek dolgozik és a szurkolók milliói, Oroszországban és külföldön, szintén megérzik ennek a hatását.
Nehéz megjósolni a következményeket. Messze ártalmasabbak lehetnek, mint azt ma bárki el tudja képzelni. Sportolók százai nem küzdhetnek az álmaikért, és ami még rosszabb, sokuknak magáról az álomról is le kell mondaniuk. Ez különösen igaz a jövő nemzedékeire. Vajon hisznek majd abban, hogy a labdarúgás egy egyenlő játék (#EqualGame), amikor egy egész futballnemzetet, a FIFA és az UEFA fontos tagját, ilyen könnyen hátrányos megkülönböztetés érhet? Hisszük, hogy Oroszország teljes kizárása a labdarúgásból nagy kockázatokat hordoz az első számú sportág fejlődésében – nemcsak az országunkban, hanem Európában és szerte a világban.
Tisztában vagyunk vele, hogy a döntésben szerepet játszottak az ukrajnai események. De nem látjuk, hogy Oroszország kizárása minden nemzetközi sorozatból hogyan segíthet a geopolitikai helyzet megoldásában. Éppen ellenkezőleg, a döntés csak arra jó, hogy rést üssön a globális futballtársadalomban.
Sokunk átélte azt az időszakot, amikor a vasfüggöny kettészelte a világot, ami évtizedekig tartó szembenállást vont maga után. Akkoriban a labdarúgás tényleg kapcsolódási pontot jelentett az embereknek, és örömforrást a szurkolóknak a világban. A politika sem jelentett akadályt, amikor a legendás szovjet kapus, Lev Jasin megnyerte az Aranylabdát, és hogy játszhatott a világválogatottban a világháború után.
