Íme, a levél:
„Levél a szovjet és az orosz veterán labdarúgóktól a FIFA és az UEFA elnökének.
Kedves Infantino úr,
Kedves Ceferin úr,
Mi, a szovjet és az orosz labdarúgás veteránjai önökhöz szólunk a FIFA és az UEFA döntésével kapcsolatban, mely szerint további intézkedésig Oroszországot felfüggesztették minden nemzetközi versenysorozattól.
Nem értjük és nem fogadjuk el a döntést. A labdarúgás küldetése, hogy egyesítse az embereket szerte a világban. A labdarúgás a legnépszerűbb és legdemokratikusabb játék, amelyet távol kellene tartani a megkülönböztetés minden formájától. A #StopDiscrimination a FIFA egyik fő alapelve, ahogy Ön, Infantino úr, sokszor kijelentette. De nem éppen az orosz játékosok elleni megkülönböztetés égbekiáltó példája a FIFA és az UEFA döntése? Az orosz nemzeti együttes és a klubcsapatok különböző korú játékosai, fiúk és lányok, fogyatékosok mind áldozatai ennek a döntésnek. A sok alkalmazott, aki sportszervezeteknek dolgozik és a szurkolók milliói, Oroszországban és külföldön, szintén megérzik ennek a hatását.
Nehéz megjósolni a következményeket. Messze ártalmasabbak lehetnek, mint azt ma bárki el tudja képzelni. Sportolók százai nem küzdhetnek az álmaikért, és ami még rosszabb, sokuknak magáról az álomról is le kell mondaniuk. Ez különösen igaz a jövő nemzedékeire. Vajon hisznek majd abban, hogy a labdarúgás egy egyenlő játék (#EqualGame), amikor egy egész futballnemzetet, a FIFA és az UEFA fontos tagját, ilyen könnyen hátrányos megkülönböztetés érhet? Hisszük, hogy Oroszország teljes kizárása a labdarúgásból nagy kockázatokat hordoz az első számú sportág fejlődésében – nemcsak az országunkban, hanem Európában és szerte a világban.
Tisztában vagyunk vele, hogy a döntésben szerepet játszottak az ukrajnai események. De nem látjuk, hogy Oroszország kizárása minden nemzetközi sorozatból hogyan segíthet a geopolitikai helyzet megoldásában. Éppen ellenkezőleg, a döntés csak arra jó, hogy rést üssön a globális futballtársadalomban.
Sokunk átélte azt az időszakot, amikor a vasfüggöny kettészelte a világot, ami évtizedekig tartó szembenállást vont maga után. Akkoriban a labdarúgás tényleg kapcsolódási pontot jelentett az embereknek, és örömforrást a szurkolóknak a világban. A politika sem jelentett akadályt, amikor a legendás szovjet kapus, Lev Jasin megnyerte az Aranylabdát, és hogy játszhatott a világválogatottban a világháború után.
Oroszország mindig is a FIFA és az UEFA megbízható partnere volt. 2018-ban minden idők legjobb világbajnokságának adtunk otthont, ahogy Ön, Infantino úr, kijelentette. 2021-ben a koronavírus árnyékában magas színvonalon rendeztünk extra meccseket az Európa-bajnokságon. Oroszország mindig támogatta a FIFA és az UEFA fontos terveit, kezdeményezéseit és osztotta az alapvető értékeit. Sajnos ezek a szervezetek pont most nem léptek közbe, hogy védjék Oroszország és a teljes futballközösség érdekeit, és nem vették figyelembe az alapelvet, vagyis a politika távoltartását a labdarúgástól.
Az Orosz Labdarúgó-szövetség fellebbezett a döntés ellen a nemzetközi Sportdöntőbíróságnál. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bíróságra menjünk. Kérjük, emlékezzenek arra, hogy a FIFA-tól és az UEFA-tól azt várják, hogy vigyázzon a futballtársadalom érdekeire. Kérjük önöket, hogy változtassák meg a döntést, amely diszkrimináló, és jelentőségét tekintve veszélyes a világ labdarúgására nézve. Hiszünk abban, hogy önök is tisztában vannak a döntés igazságtalanságával.
Üdvözlettel
Nyikita Szimonjan (olimpiai bajnok, 1956)
Dmitrij Alejnyicsev (Bajnokok Ligája- és UEFA-kupa-győztes)
Vlagyimir Bisztrov (Európa-bajnoki bronzérmes, 2008)
Sztanyiszlav Csercseszov (szovjet, FÁK- és orosz válogatott)
Rinat Daszajev (Európa-bajnoki ezüstérmes)
Alekszandr Filimonov (orosz válogatott)
Mihail Gerskovics (U18-as Európa-bajnok, 1966)
Szergej Gorlukovics (olimpiai bajnok, 1988)
Vagiz Higyijatullin (Európa-bajnoki ezüstérmes)
Alekszej Igonyin (orosz válogatott)
Anzor Kavazasvili (világbajnoki 4., 1966)
Dmitrij Hlesztov (szovjet, FÁK- és orosz válogatott)
Gyenyisz Kologyin (Európa-bajnoki bronzérmes, 2008)
Dmitrij Kuznyecov (szovjet, FÁK-válogatott)
Jevgenyij Lovcsev (olimpiai bronzérmes, 1972)
Alekszandr Mirozjan (U18-as Európa-bajnoki bronzérmes, 1969)
Ruszlan Nyigmatullin (orosz válogatott)
Szergej Olsanszkij (olimpiai bronzérmes, 1972)
Vlagyimir Pilguj (Európa-bajnoki ezüstérmes, 1972)
Ruszlan Pimenov (orosz válogatott)
Vlagyimir Ponomarjov (világbajnoki 4., 1966)
Alekszej Prudnyikov (olimpiai bajnok, 1988)
Szergej Rogyionov (szovjet válogatott)
Oleg Romancev (olimpiai bronzérmes, 1980; korábbi szövetségi kapitány)
Alekszandr Szamedov (orosz válogatott)
Dmitrij Szennyikov (orosz válogatott)
Szergej Savlo (olimpiai bronzérmes, 1980)
Alekszandr Sirko (orosz válogatott)
Jegor Tyitov (orosz válogatott)
Georgij Jarcev (szovjet válogatott, korábbi orosz szövetségi kapitány)”
A CAS elutasította a beadványt. A nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) elutasította az oroszok beadványát, így az ország klubcsapatai továbbra sem szerepelhetnek az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) versenysorozataiban. Az orosz válogatottról egyelőre nem döntött a grémium. Az Orosz Labdarúgó-szövetség azt kérte a CAS-tól, hogy függessze fel a nemzetközi szövetség (FIFA) és az UEFA szankcióit, azaz a végső döntés meghozataláig az orosz válogatottak és klubcsapatok indulhassanak a nemzetközi sorozatokban. A két szervezet azért függesztette fel az oroszok nemzetközi részvételét, mert Oroszország február 24-én háborút indított Ukrajna ellen.
