Néha becsavarodik, 99 Luftballonst énekel, de legyőzi önmagát

Az idén megrendezett tokiói olimpia egyik legboldogabb ezüstérmese volt a tíz kilométeren második helyezett Rasovszky Kristóf, aki az évet a nyílt vízi világkupa-sorozat összetett győzelmével zárta múlt héten, Abu-Dzabiban. Otthonról, megkeresett milliókról, fura Disney-mesés hasonlatról, a 99 Luftballonsról és a Balatonra tervezett, utolsó nagy dobásról beszélgettünk a villamosmérnöknek tanuló úszóval.

20211221 Veszprém Rasovszky Kristóf úszó Fotó: Mirkó István (MI) Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

Alattunk a Benedek-hegy, a végében Veszprém jellegzetes szimbóluma, a kereszt, de mi nem arra figyelünk. Szemünket összehúzzuk, próbálunk fókuszálni a régi szürke tetős, s mellette az újabb cserepes épületre, amelyekre Rasovszky Kristóf mutat. Ott, a Dózsa György Általános Iskolában tanult, és a középiskolája, a Lovassy László Gimnázium is öt percre van innen.

A legtöbben a Margit-romokat vagy a Viaduktot fürkészik a veszprémi várból nyíló páratlan panorámában, Rasovszky Kristóf szeme előtt azonban az élete meghatározó helyszínei terülnek el ugyanott. – Ez az otthonom, és az is marad örökre – jegyzi meg. Hiába fiatal, huszonnégy éves mindössze, elhisszük, hogy komolyan gondolja. Itt született, a szülei, a nagyszülei, a két testvére, a barátai és az emlékei mind idekötik, természetes, hogy az ünnepeket is családi körben, Veszprémben tölti.

Egyszer már megpróbált máshol élni, fél évig bírta. 

– Akkor költöztem Budapestre, amikor elkezdtem a villamosmérnöki szakot az Óbudai Egyetemen. A gimiben matek–fizika fakultációra jártam, kézenfekvő volt a mérnöki pálya, azon belül pedig azért a villamosmérnöki, mert a nagyszüleim is azok voltak, gondoltam, csak ragadt rám valami tőlük… De nem olyan volt Budapesten élni, ahogy elképzeltem, ezért visszajöttem, és az itteni egyetemen folytattam. Valahol a képzés felén túl járok, úgy haladok, ahogy a versenyek engedik. Egy nap biztosan lediplomázom, és az a nap itt jön el, Veszprémben. Nekem erre a nyugodt légkörre van szükségem. Minden közel van, a Balaton is csak bő negyedóra.

Mint kiderült, Rasovszkynak a Hősök Kapujához még nincsen kulcsa Veszprémben. Fotó: Mirkó István

Utóbbit teszteljük, kocsiba ülünk, s valóban, húsz perc múlva már a balatonalmádi kikötőben sétálunk. Itt szokott edzeni a „balatoni cápa”. – A bójasoron jövök-megyek – árulja el Rasovszky. – Innen, a kikötőből pont látni lehet, amikor ott úszkálok. Betanult helyszín, itt sok meglepetés már nem ér, legfeljebb, ha egy kacsa vagy egy hattyú úgy dönt, velem tart…

A Jangce folyón nem mindenki ért át

Máshol a medúzákkal is meg kell küzdenie, a világ különböző pontjain rendezett nyílt vízi versenyek veszélyektől sem mentesek. A legextrémebb élménye Kínában volt. – A Jangce folyót kellett keresztbe átúszni – eleveníti fel. – Elég komoly sodrása volt. Az okosok magyarázták, mit kell ilyenkor csinálni, de szó szerint csak a mély vízben döbbentél rá, miről szól ez az úszás. Sokan nem is értek át, ki kellett szedni őket a folyóból.

A legtöbb úszóhoz hasonlóan sokáig Rasovszky Kristóf is medencében versenyzett, a 2016-os riói olimpián még 1500 gyorson szerepelt (35. lett). 

Ha Risztov Éva nem szerzi meg a 2012-es játékokon, Londonban a tíz kilométer aranyérmét, ma Rasovszky sem lenne nyílt vízi úszó, s valószínűleg olimpiai érmes sem. 

– Éva sikere tette fel a térképre a nyílt vízi úszást, addig nem is tudatosult bennem, hogy létezik ez a műfaj – ismeri el Rasovszky Kristóf. – Mivel én akkoriban már a hosszabb távokat úsztam a medencében, elkezdték forszírozni, hogy próbáljam ki magam nyílt vízen, mert az is lehet egy út. De az első versenyem után soha többet nem akartam ezt csinálni. Hét és fél kilométert úsztam az ob-n Balatonfüreden, negyedik lettem, nagy különbséggel lemaradva. 

Többet vártam magamtól és nem élveztem az úszást. Gondoltam, hagyjuk a fenébe.

A rá következő évben újra el kellett indulnia nyílt vízen, és minden versennyel jobban ráérzett arra, mit kell másként csinálni, mint a medencében. 2016 volt a vízválasztó, amikor eldöntötte, a nyílt víz lesz az elsődleges. Azért jutott erre, mert egyrészt a riói olimpián messzinek tűnt a medencés élmezőny, másrészt abban az évben tíz kilométeren a junior vb-t és az Eb-t is megnyerte – az utóbbit Florian Wellbrock előtt. A tokiói olimpián fordított sorrendben értek a célba, a német lett az arany-, Rasovszky az ezüstérmes.

Ezen a tájon érzi igazán otthon magát. Fotó: Mirkó István

– Régóta ismerjük egymást, egyszer ő a jobb, máskor én – jegyzi meg a magyar úszó. – Az olimpián Wellbrock megcsinálta magának a bulit azzal, hogy az egész mezőnyt meglepte. Tokióban mindannyian az extrém meleg vízre készültünk, ami miatt lassú kezdésre számítottunk, erre Wellbrock olyan tempóban indított, mint normál körülmények között. Ilyenkor hiába van egy terved, reflexszerűen tudni kell változtatni, mert aki későn ébred, annak annyi. Én szerencsére még időben reagáltam.

Amikor a Szörny Rt. főhőse életre kelt

Az olimpiai ezüstéremmel nem változott meg az élete, legfeljebb lett néhány új, francia szurkolója. Kiderült, hogy a Szörny Rt. című Disney-mese egyik főszereplője, a zöld, egyszemű szörny, Mike Wazowski a francia változatban Bob Razowski néven jelent meg, a szemfüles francia twitterezők pedig emiatt a hasonló nevű Rasovszkynak szurkoltak poénból. – Láttam a mesét korábban, de fogalmam sem volt, hogy a francia verzióban gyakorlatilag úgy hívják az egyik szereplőt, mint engem. Jót nevettem rajta, nem baj, ha építjük a magyar–francia kapcsolatokat…

Emellett a jövőjét is építi Rasovszky Kristóf, aki az olimpiai ezüstéremmel 35,7 millió forintot keresett, a múlt héten véget ért nyílt vízi világkupa-sorozat összetettjének megnyerése után pedig 65 ezer dolláros, azaz több mint húszmillió forintos bónusszal tért haza Abu-Dzabiból. 

– Egyáltalán nem mellékesek a pénzdíjak – vallja be Rasovszky Kristóf. – Ezzel előre dolgozok az életemben, hogy amikor majd abbahagyom az úszást, azt csinálhassam, amit szeretnék és ne azt, amit tudok. Sok ötletem van, gondoltam már arra is, hogy éttermet nyitok, de remélem, messze még a pályafutásom vége.

Merész célok, Last Dance és 99 Luftballons

A következő olimpiát 2024-ben, Párizsban rendezik, ám Rasovszky évről évre tervez, 2022-ben pedig a májusi, fukuokai világbajnokság lesz a fő verseny. – A vb-n szeretnék mindhárom egyéni számban, öt, tíz és huszonöt kilométeren, plusz a váltóval is dobogóra állni – árulja el Rasovszky, aki a 2018-as Eb-n már történelmet írt azzal, hogy mindhárom egyéni számban érmes volt. – Nem tettem alacsonyra a lécet, de nem is a könnyű sikerekért versenyzem.

A balatoni cápa a természetes élőhelyén is talál extrém kihívást magának. Fotó: Mirkó István

A távlati cél az újabb olimpiai érem, de ahogy ő fogalmaz, nem dől a kardjába, ha nem jön össze az arany. Egyvalamit viszont nagyon szeretne megcsinálni még a pályafutása vége előtt: 

– Utolsó nagy dobásként hosszában át akarom úszni a Balatont, az lehetne az én Last Dance-em – utal a legendás Chicago Bulls utolsó bajnoki címét feldolgozó filmsorozat címére. 

– Kerülni kell a hajóútvonalakat, így nyolcvan kilométer a táv. Eddig huszonöt kilométer volt a leghosszabb, amit úsztam. Főleg mentálisan kell felkészülni egy ilyen egész napos kihívásra, mert az ember öt vízben töltött óra alatt is becsavarodik kicsit, miközben próbálja legyőzni önmagát, a testét, a fájdalmait. Egyszer, amikor megláttam a német úszókat enni verseny közben, elkezdtem énekelni a Neunundneunzig Luftballonst. A vízben bármi megtörténhet.

Borítókép: Rasovszky Kristóf a balatonalmádi kikötőben (Fotó: Mirkó István)