Alattunk a Benedek-hegy, a végében Veszprém jellegzetes szimbóluma, a kereszt, de mi nem arra figyelünk. Szemünket összehúzzuk, próbálunk fókuszálni a régi szürke tetős, s mellette az újabb cserepes épületre, amelyekre Rasovszky Kristóf mutat. Ott, a Dózsa György Általános Iskolában tanult, és a középiskolája, a Lovassy László Gimnázium is öt percre van innen.
A legtöbben a Margit-romokat vagy a Viaduktot fürkészik a veszprémi várból nyíló páratlan panorámában, Rasovszky Kristóf szeme előtt azonban az élete meghatározó helyszínei terülnek el ugyanott. – Ez az otthonom, és az is marad örökre – jegyzi meg. Hiába fiatal, huszonnégy éves mindössze, elhisszük, hogy komolyan gondolja. Itt született, a szülei, a nagyszülei, a két testvére, a barátai és az emlékei mind idekötik, természetes, hogy az ünnepeket is családi körben, Veszprémben tölti.
Egyszer már megpróbált máshol élni, fél évig bírta.
– Akkor költöztem Budapestre, amikor elkezdtem a villamosmérnöki szakot az Óbudai Egyetemen. A gimiben matek–fizika fakultációra jártam, kézenfekvő volt a mérnöki pálya, azon belül pedig azért a villamosmérnöki, mert a nagyszüleim is azok voltak, gondoltam, csak ragadt rám valami tőlük… De nem olyan volt Budapesten élni, ahogy elképzeltem, ezért visszajöttem, és az itteni egyetemen folytattam. Valahol a képzés felén túl járok, úgy haladok, ahogy a versenyek engedik. Egy nap biztosan lediplomázom, és az a nap itt jön el, Veszprémben. Nekem erre a nyugodt légkörre van szükségem. Minden közel van, a Balaton is csak bő negyedóra.

Utóbbit teszteljük, kocsiba ülünk, s valóban, húsz perc múlva már a balatonalmádi kikötőben sétálunk. Itt szokott edzeni a „balatoni cápa”. – A bójasoron jövök-megyek – árulja el Rasovszky. – Innen, a kikötőből pont látni lehet, amikor ott úszkálok. Betanult helyszín, itt sok meglepetés már nem ér, legfeljebb, ha egy kacsa vagy egy hattyú úgy dönt, velem tart…
A Jangce folyón nem mindenki ért át
Máshol a medúzákkal is meg kell küzdenie, a világ különböző pontjain rendezett nyílt vízi versenyek veszélyektől sem mentesek. A legextrémebb élménye Kínában volt. – A Jangce folyót kellett keresztbe átúszni – eleveníti fel. – Elég komoly sodrása volt. Az okosok magyarázták, mit kell ilyenkor csinálni, de szó szerint csak a mély vízben döbbentél rá, miről szól ez az úszás. Sokan nem is értek át, ki kellett szedni őket a folyóból.