Sean Simpson, a magyar jégkorong-válogatott kanadai szövetségi kapitánya a kapuban Rajna Miklósnak szavazott bizalmat, így a világbajnokságon hat év után ismét kerettag Hetényi Zoltán a kispadra szorult. Szerencsére nem ez a döntés határozta meg a mérkőzést, inkább a koreaiaknak akadtak gondjaik ezen a poszton, pedig a honosított játékosok közül éppen egyedül a kapus Matt Dalton maradt meg hírmondónak. Az pedig csak a szokásos kuriózum, hogy az ázsiaiaknál öt Li és négy Kim szerepelt, csökkentve a tévékommentátorok hibázási lehetőségét.
Az első perctől a magyarok akarata érvényesült, a mieink erősebbek, ügyesebbek, összeszedettebbek voltak, ami szerencsére hamar gólokban is megmutatkozott. Fejes Nándor már a 7. percben megszerezte a vezetést, távoli lövésénél Terbócs takarta a kilátást. Egy perc múlva pedig már 2-0-ra vezettünk. Garát ziccere még kimaradt, a kapuvasat találta telibe, de a korong Sofron elé került, aki a kapus lába között a hálóba helyezett. A mieink ezután sem lankadtak, több helyzetet dolgoztak ki, egy az első húsz perc után hiányérzetünk lehetett, hogy miért nem vezetünk még több góllal.
A folytatásban ezt sikerült bepótolni. Erdély Csanád volt a mieink hőse, bő hét perc alatt mesterhármas ért el, így fél óra játékidő után már 5-0-ra vezettünk. A fehérvári csatár előbb a kapuvasat találta telibe, majd a kipattanót Dalton vállára helyezve szerzett gólt. Aztán ziccerig kijátszott helyzetben helyezett az üres kapuba, végül Szirányi centerézését vágta be.
Az 5-0-s vezetés birtokában a magyar válogatott érthetően visszavett a tempóból, kiegyenlített lett a játék, sőt a koreaiak többször emberelőnyben támadhattak. Sokáig mindhiába. Három perccel a vége előtt szépítettek, de ez már nem osztott, szorzott.
