A tokiói olimpia után az addig lappangó sejtés szép lassan hivatalos tény erejére emelkedett: a lovaglás kikerül az öttusa programjából. A folyamatot természetesen tiltakozás kísérte, a versenyzők többsége a mai napig ragaszkodik a lovagláshoz, de a nemzetközi szövetség (UIPM) a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (NOB) karöltve végig eltökélt volt, hogy meg kell újítani a sportágat.
Nem az volt a fő vádpont a lovaglással szemben, hogy kiszámíthatatlan, a sorsolás, a lovak közötti tagadhatatlan különbség sérti az esélyegyenlőséget – ahogy azt olimpiai bajnok Mizsér Attila is elmondta lapunknak, az öttusázók ezt elfogadják, együtt tudnak vele élni –, hanem az, hogy a legtöbb tagszövetség nem tud világversenyt rendezni, mert nem rendelkezik ehhez megfelelő lóállománnyal.