Mizsér Attila csendes, nyugodt vérmérsékletű ember volt világ életében, mégis kifakad, miután a hívásomat fogadja. Hogy miért? Nem csak nekem tűnt fel, hogy az ő neve nem szerepel a tiltakozók között. S aki csupán ez alapján ítél, annak a szemében ő máris renegát. A többit elképzelhetjük…
Pedig az egykori olimpiai és világbajnok is felháborítónak tartja a döntést, annak a módját, ahogy a nemzetközi szövetség, az UIPM a tagszövetségeket megkerülve egyezkedett a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal. Mégsem kíván itt leragadni, ennél ugyanis szerinte sokkal több forog kockán.
Igen, minősíthetetlen a nemzetközi szövetség eljárása, a sportolók feje fölött átnyúlva nem lehet dönteni ebben a fontos kérdésben. De mindent felülír, hogy az öttusa maradjon olimpiai sportág.
– bocsátja előre Mizsér Attila, majd hozzáfűzi:
– Számomra az a legfontosabb, hogy 2028-ban Los Angelesben is legyen öttusa, ami fenntartja a mai tizenöt-húsz évesek lelkesedését, és nem foszlatja szerte egy tollvonással az olimpiai álmaikat. Ennek érdekében nem az az egyetlen megoldás, amit a jelenlegi hangulatban sokan kizárólag a lovagláshoz való ragaszkodásban látnak!
Miért pótolhatatlan lovaglás – mi a gond a lovaglással? Először is az érveket érdemes összegyűjteni pró és kontra. Nos, a lovagláspártiak hitük szerint egyfelől egészen a coubertini eszményben gyökerező tradíciót óvják, másfelől azt hangoztatják, a gyerekek jelentős része éppen a lovaglás miatt választja ma is ezt a roppant nehéz és időigényes sportágat. A másik oldal szerint a lovaglás egyrészt túlzottan költségessé, másrészt igazságtalanná teszi az öttusát (lásd a tokiói női vagy a 2008-as pekingi férfiversenyt). Mizsér Attila szerint utóbbi kifogás komolytalan.
– Amióta az öttusa öttusa, a lovaglás részben mindig szerencse kérdése volt, ezt minden öttusázó elfogadja, így szocializálódik, ekképpen a sportág erkölcsi nevelő erejét is méltathatjuk – jegyzi meg Szöul bajnoka a csapat tagjaként, aki egyéniben 1985-ben vb-címet, 1992-ben olimpiai ezüstöt szerzett.
Ám a lovaglás a kétségtelen vonzereje mellett mégis inkább akadálya az öttusa térhódításának.
– Néhány lovat minden tagszövetség képes fenntartani, de százat, amennyi egy verseny megrendezéséhez kell, csak tíz, legfeljebb tizenöt. Márpedig valamennyi országra illik tekintettel lenni, avagy a NOB, az UIPM felől nézve jogos elvárás a globális lefedettség, sok-sok aktív tagországgal – veti közbe. S noha Mizsér Attilának is fáj a szíve a lovaglásért, meggyőződéssel állítja, ha az öttusa továbbra is szerepelni akar az ötkarikás programban, akkor elkerülhetetlen a reformja. Méghozzá radikális formában.
Többen azt találgatják, a kerékpár, netán a falmászás válthatja-e ki a lovaglást. Nos, egyik sem! Vettem a fáradságot, elolvastam a nemzetközi szövetség szempontrendszerét, amelyben az áll, hogy az UIPM a NOB által jelenleg elfogadott sportágak körén kívül kutakodik
