Mizsér Attila csendes, nyugodt vérmérsékletű ember volt világ életében, mégis kifakad, miután a hívásomat fogadja. Hogy miért? Nem csak nekem tűnt fel, hogy az ő neve nem szerepel a tiltakozók között. S aki csupán ez alapján ítél, annak a szemében ő máris renegát. A többit elképzelhetjük…
Pedig az egykori olimpiai és világbajnok is felháborítónak tartja a döntést, annak a módját, ahogy a nemzetközi szövetség, az UIPM a tagszövetségeket megkerülve egyezkedett a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal. Mégsem kíván itt leragadni, ennél ugyanis szerinte sokkal több forog kockán.
Igen, minősíthetetlen a nemzetközi szövetség eljárása, a sportolók feje fölött átnyúlva nem lehet dönteni ebben a fontos kérdésben. De mindent felülír, hogy az öttusa maradjon olimpiai sportág.
– bocsátja előre Mizsér Attila, majd hozzáfűzi:
– Számomra az a legfontosabb, hogy 2028-ban Los Angelesben is legyen öttusa, ami fenntartja a mai tizenöt-húsz évesek lelkesedését, és nem foszlatja szerte egy tollvonással az olimpiai álmaikat. Ennek érdekében nem az az egyetlen megoldás, amit a jelenlegi hangulatban sokan kizárólag a lovagláshoz való ragaszkodásban látnak!
Miért pótolhatatlan lovaglás – mi a gond a lovaglással? Először is az érveket érdemes összegyűjteni pró és kontra. Nos, a lovagláspártiak hitük szerint egyfelől egészen a coubertini eszményben gyökerező tradíciót óvják, másfelől azt hangoztatják, a gyerekek jelentős része éppen a lovaglás miatt választja ma is ezt a roppant nehéz és időigényes sportágat. A másik oldal szerint a lovaglás egyrészt túlzottan költségessé, másrészt igazságtalanná teszi az öttusát (lásd a tokiói női vagy a 2008-as pekingi férfiversenyt). Mizsér Attila szerint utóbbi kifogás komolytalan.
– Amióta az öttusa öttusa, a lovaglás részben mindig szerencse kérdése volt, ezt minden öttusázó elfogadja, így szocializálódik, ekképpen a sportág erkölcsi nevelő erejét is méltathatjuk – jegyzi meg Szöul bajnoka a csapat tagjaként, aki egyéniben 1985-ben vb-címet, 1992-ben olimpiai ezüstöt szerzett.
Ám a lovaglás a kétségtelen vonzereje mellett mégis inkább akadálya az öttusa térhódításának.
– Néhány lovat minden tagszövetség képes fenntartani, de százat, amennyi egy verseny megrendezéséhez kell, csak tíz, legfeljebb tizenöt. Márpedig valamennyi országra illik tekintettel lenni, avagy a NOB, az UIPM felől nézve jogos elvárás a globális lefedettség, sok-sok aktív tagországgal – veti közbe. S noha Mizsér Attilának is fáj a szíve a lovaglásért, meggyőződéssel állítja, ha az öttusa továbbra is szerepelni akar az ötkarikás programban, akkor elkerülhetetlen a reformja. Méghozzá radikális formában.
Többen azt találgatják, a kerékpár, netán a falmászás válthatja-e ki a lovaglást. Nos, egyik sem! Vettem a fáradságot, elolvastam a nemzetközi szövetség szempontrendszerét, amelyben az áll, hogy az UIPM a NOB által jelenleg elfogadott sportágak körén kívül kutakodik
– teszi hozzá.
Mizsér Attila azt a kérdést sem kerüli meg, ő merre keresgélne.
– Érdemes felidézni, milyen előzmények, elvek hívták életre anno az öttusát. Coubertin báró szeretett volna a programba egy összetett sportágat beemelni, ő először az atlétika keretein belül próbálkozott. Az 1912-es stockholmi olimpia rendezői álltak elő az úszásból, futásból, vívásból, lovaglásból, lövészetből álló öttusa ötletével. Coubertin rugalmas ember volt, a jelenből visszanézve úgy is fogalmazhatnánk,
a rugalmasság legalább annyira coubertini örökség, mint a hagyománytisztelet.
A lényeg ugyanis az volt, olyan összetett sportágat kívántak megalkotni, ami megfelel a kor eszményképének. És kétségtelen, hogy az öttusa bő száz esztendeje ezt maradéktalanul leképezte – elemzi a sportág gyökereit Mizsér Attila, majd ezen a nyomon haladva próbál javaslattal előállni.
A 21. századi fiatalok digitális függőségben élnek, sőt egyre inkább attól szenvednek. Tudósok már ma megelőlegezik, az ezzel járó tömeges depresszió hatalmas kihívást jelent majd a társadalmaknak. Ha a jelenkori eszményképből indulunk ki, akkor a modern öttusának erre kell pedagógiai beágyazottságú választ adnia. Éppen ezért én cseppet sem tartanám ördögtől valónak, ha az öttusa az e-sport irányába nyitna.
Mély levegő, hatásszünet. Ezt még tényleg emészteni kell. Ha őrült beszédnek is tűnik, van benne rendszer. Mizsér Attila persze óvakodik attól, hogy ő mondja meg, mi legyen.
– Tessék kitenni a megoldási javaslatokat az asztalra! – szólít fel mindenkit a gondolkodásra. A merev tiltakozás helyett, tehetjük hozzá. Mert félő, hogy az nem az öttusa létéhez, hanem a halálához vezet.
Borítókép: Mizsér Attila az öttusa jövőjét fontosabbnak tartja a lovaglásnál (Fotó: Nemzeti Sport/Földi Imre)
