És egyszer csak a hangszóróból ismerős dallam csendült fel zongorán. Az első taktus után mindenki tudta, ez bizony a Nélküled. Szlovéniában, közelebbről, Ljubljanában, a Tivoli parkban. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a jégcsarnok előtt, akkor nincs szükség további magyarázatra. A Szlovénia–Magyarország mérkőzésre hangoltak a magyar drukkerek, s mi sem természetesebb, mint hogy a csapos teljesítette a szépen fogyasztó közönség sorából az egyik lelkes ember kérését.
Himnuszainkat nem tanácsos elkoptatni – az újakat, hivatalosan el nem ismerteket sem –, de vannak pillanatok, amikor a lelkünk legelrejtettebb zugáig hatolnak. Ez ilyen pillanat volt a hokimeccs előtt egy órával. A környéken békésen iszogató, trécselő magyar közönség hirtelen összehajolt, s amikor a felvétel Nyerges Attila jól ismert kérdéséhez ért – vannak-e itt a határainkon túlról? –, akkor tucatnyian feltették a kezüket. Az összmagyar hokiérzést a felkorbácsolt klubérdek nem torzítja, mert az nem vad és nem bicskás, hanem tisztán magyar.
Körbenéztem, vajon csak engem értintett-e meg a pillanat varázsa. Nem, dehogy. Meglett férfiemberek arcán csorgott a könny.
Hogy szentimentális vagyok, azok lennénk? Igen, vannak helyzetek, amikor feltörnek az érzelmek. A magyar jégkorong-válogatott a szurkolótáborával együtt sok-sok éve különös szövetséget kötött. S noha azóta akadtak nehezebb évek, fájó kudarcok, a zsarátnok még izzik, amikor a csapat feljutásért játszik, akkor mi sem természetesebb, hogy a drukkerek ott vannak a csapat mögött.
Az eredmények alakulásának köszönhetően a magyar jégkorong-válogatott úgy korcsolyázott ki péntek este Szlovénia ellen, hogy ha nem is nyer, de legalább a hosszabbítást kicsikarja, akkor az utolsó forduló eredményétől függetlenül – vasárnap a román csapat ellen zárjuk a tornát – feljut az elitbe. Ennek megfelelően durván ezer magyar szurkoló jutott belépőhöz, hogy buzdítsa a mieinket. Tudtuk, nincs könnyű dolguk, mert a szlovén drukkereket sem kell félteni, a délszláv ritmusba oltott sramli különös egyvelegére eszelős hangulatot képesek szítani.
A rendes játékidőben a döntetlen, a hosszabbítás mindkét félnek megfelelt volna. De hát erre nem lehet játszani. Parázs csata elébe néztünk. De hogy itt a helyünk Ljubljanában, ahhoz kétség sem férhet.
Borítókép: Hangolnak a magyar drukkerek a Tivoli jégcsarnok előtt
