A svédek sajnos már az 5. percben megszerezték a vezetést, méghozzá potyaízú találattal. Jungaker fonákkal tette kapura a korongot nem túl erősen a rövid oldalon, a pakk mégis átcsúszott valahogy Németh Anikó jobb lába mellett (0-1).
A 18. percben sikerült egyenlíteni. A csapatkapitány Gasparics Fanni passzából Kreisz Emma vágott nagy gólt (1-1).
Kiegyenlített volt az első húsz perc, a mieink valamivel többet ütöttek kapura (16-14). Ez nem változott a második húsz percben sem (ezután 26-23 volt e mutató), de persze nem ez, hanem a gólok száma számít, és sajnos ismét a svédek szereztek vezetést. A 26. percben egy nagy löket megpattant egy ütőn, Németh Anikó tehetetlen volt (1-2).
A magyar lányok persze nem adták fel, s az utolsó harmadban rohamoztak tovább, aminek meg is lett az eredménye, a 46. percben egyenlítettek. Huszák Alexandra lőtt fonákkal kapura, a svéd kapusról, Bomanról lecsorgott a pakk, amit Kiss-Simon Franciska gyötört be valahogy a ketrecbe (2-2).
A hajrában mindkét csapat el akarta dönteni a mérkőzést még a rendes játékidőben, az utolsó percekre a magyar válogatott aztán beszorult, de nem született gól, maradt a 2-2. Az eredmény igazságosnak mondható, hiszen a kapura lövés összesítésben 39-34 a mieinknek.
Következett tehát a hosszabbítás, de az már ennek eredményétől függetlenül eldőlt, hogy a magyar válogatott Németországot biztosan megelőzi, utolsó tehát már nem lehet, azaz bennmarad a legjobbak között az elitben.
A hosszabbítást három a három ellen a hirtelen halál szabályai szerint, legfeljebb öt percig játszották. A felek ki is töltötték ezt az időt... A mieink álltak közelebb a győztes gólhoz, hiszen svéd kiállítás után emberelőnyben, négy a három ellen támadhattak, de nem tudtak élni a nagy lehetőséggel.
