A 2006-os németországi világbajnokság megkezdése előtt a szakértők sem értettek egyet abban, meddig juthat a rendező ország válogatottja. A Nationalelfet akkor is remek futballisták alkották, ám a csapat átlagéletkora rendkívül fiatal volt, a rutint elsősorban a két kapus képviselte a keretben.
Bár akkoriban Oliver Kahnt tartották a világ legjobb kapuvédőjének, a torna során végig az ugyancsak 37 esztendős Jens Lehmannak szavazott bizalmat Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány.
A német kapusok vetélkedésének hagyománya van, annak idején Harald Schumacherről és Uli Steinről is köztudott volt, hogy szó szerint gyűlölték egymást, utóbbit haza kellett zavarni az 1986-os világbajnokságról. Hasonló volt a viszony az egyaránt roppant erős egyéniségnek számító Kahn és Lehmann között is, akik a sajtóban sem rejtették véka alá, mit gondolnak a másikról.
Az Argentína elleni negyeddöntőben aztán úgy hozta a sors, hogy a rendes játékidő és a hosszabbítás letelte után 1-1 lett a végeredmény, büntetőkre került a sor.
És ekkor az egész világ láthatta, hogy a két ősellenség kezet fog: Oliver Kahn félretette sértettségét, odaballagott Lehmannhoz, mondott neki néhány jó szót, vagy talán tanácsot, s végül kezet fogott vele.
A gesztus hatott, Lehmann két argentin tizenegyest is hárított és Németország jutott az elődöntőbe.
Itt talál meg mindent, amit a katari vb-ről tudni érdemes: https://magyarnemzet.hu/futball-vb-2022
Borítókép: Oliver Kahn és Jens Lehmann a 2006-os világbajnoki negyeddöntőben. (Forrás: Flickr.com)
Világbajnoki leg, leg, leg 
