Az 1954-ben, Bernben elvesztett vb-döntő árnyékában – amikor az Aranycsapat 3-2 arányban vereséget szenvedett a németektől – az 1938-as párizsi ezüstérem csendben meghúzódik a magyar labdarúgás történetében. Pedig a magyar foci egyik legnagyobb sikerét érte el a válogatott azzal, hogy ezüstérmet szerzett a franciaországi labdarúgó-világbajnokságon.
A nemzeti csapat Dietz Károly szövetségi kapitány vezetésével – aki egyébként budapesti rendőrfőkapitány volt civilben – először Holland-Indiát iskolázta le 6-0-ra, majd Svájc ellen győzött 2-0-ra és végül a svédek elleni elődöntőben 5-1-re diadalmaskodva került a párizsi döntőbe, ahol azonban 4-2-re alulmaradt a címvédő, bombaerős olaszokkal szemben. Ahogy az lenni szokott egy-egy ilyen sporttörténeti vereséget követően, nagyon sokan valami titokzatos okot, háttéralkut sejtenek, mind a mai napig az elveszített vb-döntővel kapcsolatban. És valljuk be, van is rá okuk.
Történt pedig, hogy a döntő előtt a Párizs melletti edzőtáborban megjelent az olasz szövetségi kapitány Vittorio Pozzo és fél órán át tárgyalt a magyar vezetőséggel. Hogy miről volt szó a megbeszélésen, az nem derült ki. De az tény, hogy nagy meglepetésre a döntőben három kulcsjátékosunk, Toldi Géza, Turay József és Korányi Lajos nem szerepelt. Helyettük Dietz Károly Polgár Gyulát, Szűcs Györgyöt és Vincze Jenőt küldte pályára, akik addig jobbára nem is edzettek, mert biztosak voltak benne, hogy nem fognak játszani. Köztudott volt, hogy az olaszok többször nehezményezték Toldi Géza játékát, mondván, hogy durván futballozik.
Sokan politikai nyomást vélnek felfedezni a háttérben. Annyi bizonyos, hogy Mussolini a döntő előtt táviratot küldött az olasz csapatnak, a szöveg ennyi volt: „Győzni vagy meghalni.” A magyar válogatott kapusa, Szabó Tóni a mérkőzés kapcsán így viccelt: „Kaptam négy gólt, de megmentettem az olaszok életét.”
Soha nem derült ki, hogy a magyar sztárok végül olasz nyomásra maradtak-e ki a vb-döntőn pályára küldött csapatból, és az sem fog már kiderülni, hogy mi lett volna, ha történetesen Toldiék pályára lépnek a Colombes stadionban 1938. június 19-én, ugyanis a fociban és az életben egyaránt nincs olyan, hogy mi lett volna ha…
Olaszország–Magyarország 4:2 (3:1)
Párizs, Colombes Stadion, 45 000 néző. Vezette: Capdeville (francia)
Olaszország: Olivieri – Foni, Rava – Serantoni, Andreolo, Locatelli – Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, Colaussi
Magyarország: Szabó A. – Polgár, Bíró S. – Szalay, Szűcs Gy., Lázár – Sas, Vincze J., Sárosi Gy., Zsengellér, Titkos
Gólszerző: Colaussi (6., 35.), Piola (16., 82.), ill. Titkos (8.), Sárosi Gy. (70.)
Itt talál meg mindent, amit a katari vb-ről tudni érdemes: https://magyarnemzet.hu/futball-vb-2022
Borítókép: Sárosi György és Giuseppe Meazza kézfogása az 1938-as vb-döntő előtt (Forrás: STAFF/AFP)
Világbajnoki leg, leg, leg
