Az 1954-es svájci vb azok közé a futball-világbajnokságok közé tartozott, amelyeknek volt egy valóban toronymagas esélyese, jelesül a magyar válogatott. Az a legendás magyar Aranycsapat, amely akkor már négy éve veretlen volt, és az előző évben a római stadionavatón és Londonban, az évszázad mérkőzésén is háromgólos győzelmet aratott, parádés focit bemutatva.
A mieink a vb-n is szinte végig lehengerlő teljesítményt nyújtottak. Valószínűleg örökké megdönthetetlen rekord, hogy egy válogatott úgy jut el a fináléig, hogy négy mérkőzésén 25 gólt szerez és az egyenes kieséses szakaszban legyőzi az előző vb első két helyezettjét.
A döntő is jól indult számunkra. Az éppen a németek elleni csoportmeccsünkön megsérülő, de a fináléra felépülő Puskás, valamint Czibor góljaival gyorsan kétgólos előnybe került Magyarország, ám az általunk egyszer már 8-3-ra legyőzött németek nem zuhantak össze és hamar egyenlítettek, majd a második félidőben már náluk volt az előny.
Világbajnoki leg, leg, leg 
