– Már több alkalommal forgatott filmet – Szép volt fiúk…, Puskás Öcsi – a magyar labdarúgásról, neves játékosokról. Focirajongó?
– Imádom a futballt. Apámtól a 18. születésnapomra megkaptam az 1953-as Esti Budapest kétoldalas különkiadását. Az Aranycsapat londoni 6:3-as győzelme után adták ki, apám megvette, és eltette, ami azért érdekes, mert nem volt focirajongó. Az ajándékhoz kézzel írott levélke is tartozott – őrizzem meg az újságot, és a fiamnak adjam át a 18. születésnapjára. Ez így is történt. Gyönyörűen bekeretezve nyújtottam át András fiamnak a kis levéllel, hogy őrizze meg az unokám számára. Az Aranycsapat tagjai hosszú évekig a világ legjobbjai voltak, ami a magyar embereket büszkeséggel töltötte és tölti el a mai napig. 1953-ban dühöngött a Rákosi-korszak, megnyomorított, lelkileg megalázott nép élt itt, amelytől elvették a történelmét. Az emberek a magyar focisták győzelmébe kapaszkodtak, még azok is – mint apám –, akiket nem érdekelt a labdarúgás. Az Aranycsapat legnagyobb sztárja Puskás Ferenc, de a legérdekesebb figurája: Czibor Zoltán.
Nagyon sokat olvastam róla, és úgy gondolom, jellegzetes magyar sors volt megírva számára. Feljutott a csúcsra, aztán a forradalom után Puskással és Kocsis Sándorral külföldön ismét kihozták magukból a legjobbat. Így aztán Czibor kétszer is feljutott a csúcsra, de nem tudott mit kezdeni vele. A sok pénz, amelyet keresett, eltűnt, persze azért is, mert jóérzésű, jószívű ember volt, mindenkin segített, ahogy Puskás Öcsi is. Mindketten nagyszerű emberek voltak, óriási lélekkel.
– Hogyan épül fel a film, merre forgattak, kik szólalnak meg?
– Czibor születésének kilencvenedik évfordulóján, 2019-ben komáromi barátaim segítségével kezdtem munkához. Másfél órában nehéz összefoglalni ilyen bonyolult sorsot. Kronológiában követjük az életét, s az általam fontosnak tartott pillanatoknál, történeteknél megállunk.
Kiemeljük, hogyan állt össze az Aranycsapat, vagy 1954-ben miként élték meg a játékosok és az ország, hogy a németek ellen 3:2-re vesztettek a világbajnokságon, és „csak” ezüstérmet nyertek. Bemutatjuk életének legfontosabb helyszíneit. Végigkövetjük a magyarországi, barcelonai éveit, majd a hazatérését Komáromba. Megszólalnak a rokonai, ismerősei, magyar és spanyol barátai, hazai és barcelonai sportvezetők, szakemberek. Szöllősi György, Kő András, Schmitt Pál, Németh Szilárd, Berzi Sándor és mások emlékeznek.
Bozsik József fia, a Komáromi VSE edzője, Bozsik Péter mesél róla, aki még gyerekként látta őt. Joan Laportával, a Barcelona elnökével és Joseph „Sepp” Blatterrel, a FIFA egykori elnökével is felvettünk egy-egy fontos beszélgetést. Czibor mindig sok gyereket, nagy családot szeretett volna. Élete végére szinte minden kapcsolata megszűnt velük, mert a négy lánya és a fia a válás után az anyjukhoz húztak, az apjukkal ritkán álltak szóba. Fia, Zoltán a Barcelona kölyökcsapatában ügyesen bontogatta a szárnyait. Aztán szörnyű tragédia történt, a kisfiú bal lábát liftbaleset miatt amputálni kellett. Czibornak Barcelonában volt egy kis kávézója, a Kék Duna, minden idejét ott töltötte. Jól megélhetett volna belőle. Az életmódja, az éjszakai élet, az ivás és a nők miatt szétesett a család. Két nagyobbik lányával – Írisszel és Erzsébettel – sikerült beszélgetnünk. Amúgy nehezen tudtam a család többi tagjával kapcsolatba kerülni. Írisz nevű felesége a válás óta egy szót nem hajlandó róla mondani, ahogy a két ikerlánya sem. Nagy értéke a filmnek, hogy megszólalt Zoltán fia, aki sportfotósként dolgozott. Szerinte az apja „a barátaihoz jobban kötődött, mint a családjához”. Holott Czibor épp az ellenkezőjét szerette volna, de úgy látszik, ahhoz nem volt tehetsége, hogy a családját összetartsa.
A rendszerváltás után hazajött, s Komáromban és az országban mindenki keblére ölelte. Megszervezte és felhozta a komáromi focicsapatot. Pénze már nem volt, néha adományokból élt. 1990-ben önkormányzati képviselőként indult, mindenki azt hitte, hogy utcahosszal győz, de nagy fájdalmára kevés szavazatot kapott. Magánéleti balhéi is voltak. Ha valakinek szétcsúszik az élete, azért természetesen ő is felelős. Az interjúkon és az archív felvételeken kívül egykori játékostársai és az ő visszaemlékezései közül kiválasztottam néhány fontos gondolatot, amelyeket színészek mondanak el.
– Hogyan emlékeznek rá a barátai, ismerősei?
– Őszinte, egyenes emberként. Emberi értékei és csodálatos tehetsége mellett a filmben megismerjük fájdalmait, bukdácsolásait és hibáit is. Úgy akartam ábrázolni, hogy a kort is bemutassam, mert az életét a XX. század eseményei nagyban befolyásolták. Magyarországon 1945 után focistaként lehetett kitűnni, pénzt keresni, külföldre jutni, a hatalom beleegyezésével seftelni. Az Aranycsapat tagjai a kor legjobb futballistái voltak. A hatalomnak is fontos volt, hogy egy szocializmust építő ország focicsapata megverje az egész világot. Czibor fiatalkorától antikommunista volt. Komárom után a Fradiban játszott, onnan erőszakkal elvitték a Honvédba, ahol világhírű futballista lett. A bögyében volt a politikának, főleg azután, hogy Moszkvában a szovjetek ellen az ő góljával 1:0-ra győzött a csapat, majd az öltöző folyosóján azt kiabálta: „Legyőztük a kommunizmust!” Megúszta annyival, hogy két héttel később jöhetett csak haza, de előfordult, hogy a balhék és az életformája miatt egy évre is kihagyták a válogatottból. Mondják, ő volt a csapatban a beszervezett játékos. Elolvastam ezeket a jelentéseket, semmi dehonesztáló nincs bennük. Valószínűleg megzsarolták, de olyan információt nem kaptak tőle, amelyet mások ellen felhasználhattak volna.
