Dokumentumfilm készült az Aranycsapat tagjáról, Czibor Zoltánról

Itthon a focirajongók Rongylábúnak hívták, Puskás Öcsiék Bolondnak, Barcelonában Őrült Madárnak. Balszélsőként bekalandozta az egész pályát, néha csapattársai se tudták, merre jár. Az ellenfél játékosa, akit ráállítottak, legszívesebben abbahagyta volna a futballozást. A 25 éve elhunyt Czibor Zoltánról – Czibor, a Rongylábú címmel – Koltay Gábor készített dokumentumfilmet, amely az M5 csatornán látható október 14-én.

Ozsda Erika
2022. 10. 09. 9:45
Forrás: Fortepan/Kovács Márton Ernő
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Már több alkalommal forgatott filmet – Szép volt fiúk…, Puskás Öcsi – a magyar labdarúgásról, neves játékosokról. Focirajongó?
– Imádom a futballt. Apámtól a 18. születésnapomra megkaptam az 1953-as Esti Budapest kétoldalas különkiadását. Az Aranycsapat londoni 6:3-as győzelme után adták ki, apám megvette, és eltette, ami azért érdekes, mert nem volt focirajongó. Az ajándékhoz kézzel írott levélke is tartozott – őrizzem meg az újságot, és a fiamnak adjam át a 18. születésnapjára. Ez így is történt. Gyönyörűen bekeretezve nyújtottam át András fiamnak a kis levéllel, hogy őrizze meg az unokám számára. Az Aranycsapat tagjai hosszú évekig a világ legjobbjai voltak, ami a magyar embereket büszkeséggel töltötte és tölti el a mai napig. 1953-ban dühöngött a Rákosi-korszak, megnyomorított, lelkileg megalázott nép élt itt, amelytől elvették a történelmét. Az emberek a magyar focisták győzelmébe kapaszkodtak, még azok is – mint apám –, akiket nem érdekelt a labdarúgás. Az Aranycsapat legnagyobb sztárja Puskás Ferenc, de a legérdekesebb figurája: Czibor Zoltán.

Nagyon sokat olvastam róla, és úgy gondolom, jellegzetes magyar sors volt megírva számára. Feljutott a csúcsra, aztán a forradalom után Puskással és Kocsis Sándorral külföldön ismét kihozták magukból a legjobbat. Így aztán Czibor kétszer is feljutott a csúcsra, de nem tudott mit kezdeni vele. A sok pénz, amelyet keresett, eltűnt, persze azért is, mert jóérzésű, jószívű ember volt, mindenkin segített, ahogy Puskás Öcsi is. Mindketten nagyszerű emberek voltak, óriási lélekkel.

Koltay Gábor (Fotó: Cseke Csilla)
Koltay Gábor (Fotó: Cseke Csilla)

– Hogyan épül fel a film, merre forgattak, kik szólalnak meg?
– Czibor születésének kilencvenedik évfordulóján, 2019-ben komáromi barátaim segítségével kezdtem munkához. Másfél órában nehéz összefoglalni ilyen bonyolult sorsot. Kronológiában követjük az életét, s az általam fontosnak tartott pillanatoknál, történeteknél megállunk.

Kiemeljük, hogyan állt össze az Aranycsapat, vagy 1954-ben miként élték meg a játékosok és az ország, hogy a németek ellen 3:2-re vesztettek a világbajnokságon, és „csak” ezüstérmet nyertek. Bemutatjuk életének legfontosabb helyszíneit. Végigkövetjük a magyarországi, barcelonai éveit, majd a hazatérését Komáromba. Megszólalnak a rokonai, ismerősei, magyar és spanyol barátai, hazai és barcelonai sportvezetők, szakemberek. Szöllősi György, Kő András, Schmitt­ Pál, Németh­ Szilárd, Berzi Sándor és mások emlékeznek.

Bozsik József fia, a Komáromi VSE edzője, Bozsik Péter mesél róla, aki még gyerekként látta őt. Joan Laportával, a Barcelona elnökével és Joseph „Sepp” Blatterrel, a FIFA egykori elnökével is felvettünk egy-egy fontos beszélgetést. Czibor mindig sok gyereket, nagy családot szeretett volna. Élete végére szinte minden kapcsolata megszűnt velük, mert a négy lánya és a fia a válás után az anyjukhoz húztak, az apjukkal ritkán álltak szóba. Fia, Zoltán a Barcelona kölyökcsapatában ügyesen bontogatta a szárnyait. Aztán szörnyű tragédia történt, a kisfiú bal lábát liftbaleset miatt amputálni kellett. Czibornak Barcelonában volt egy kis kávézója, a Kék Duna, minden idejét ott töltötte. Jól megélhetett volna belőle. Az életmódja, az éjszakai élet, az ivás és a nők miatt szétesett a család. Két nagyobbik lányával – Írisszel és Erzsébettel – sikerült beszélgetnünk. Amúgy nehezen tudtam a család többi tagjával kapcsolatba kerülni. Írisz nevű felesége a válás óta egy szót nem hajlandó róla mondani, ahogy a két ikerlánya sem. Nagy értéke a filmnek, hogy megszólalt Zoltán fia, aki sportfotósként dolgozott. Szerinte az apja „a barátaihoz jobban kötődött, mint a családjához”. Holott Czibor épp az ellenkezőjét szerette volna, de úgy látszik, ahhoz nem volt tehetsége, hogy a családját összetartsa.

A rendszerváltás után hazajött, s Komáromban és az országban mindenki keblére ölelte. Megszervezte és felhozta a komáromi focicsapatot. Pénze már nem volt, néha adományokból élt. 1990-ben önkormányzati képviselőként indult, mindenki azt hitte, hogy utcahosszal győz, de nagy fájdalmára kevés szavazatot kapott. Magánéleti balhéi is voltak. Ha valakinek szétcsúszik az élete, azért természetesen ő is felelős. Az interjúkon és az archív felvételeken kívül egykori játékostársai és az ő visszaemlékezései közül kiválasztottam néhány fontos gondolatot, amelyeket színészek mondanak el.

– Hogyan emlékeznek rá a barátai, ismerősei?
– Őszinte, egyenes emberként. Emberi értékei és csodálatos tehetsége mellett a filmben megismerjük fájdalmait, bukdácsolásait és hibáit is. Úgy akartam ábrázolni, hogy a kort is bemutassam, mert az életét a XX. század eseményei nagyban befolyásolták. Magyarországon 1945 után focistaként lehetett kitűnni, pénzt keresni, külföldre jutni, a hatalom beleegyezésével seftelni. Az Aranycsapat tagjai a kor legjobb futballistái voltak. A hatalomnak is fontos volt, hogy egy szocializmust építő ország focicsapata megverje az egész világot. Czibor fiatalkorától antikommunista volt. Komárom után a Fradiban játszott, onnan erőszakkal elvitték a Honvédba, ahol világhírű futballista lett. A bögyében volt a politikának, főleg azután, hogy Moszkvában a szovjetek ellen az ő góljával 1:0-ra győzött a csapat, majd az öltöző folyosóján azt kiabálta: „Legyőztük a kommunizmust!” Megúszta annyival, hogy két héttel később jöhetett csak haza, de előfordult, hogy a balhék és az életformája miatt egy évre is kihagyták a válogatottból. Mondják, ő volt a csapatban a beszervezett játékos. Elolvastam ezeket a jelentéseket, semmi dehonesztáló nincs bennük. Valószínűleg megzsarolták, de olyan információt nem kaptak tőle, amelyet mások ellen felhasználhattak volna.

– Milyen volt a viszonya a csapattársaival?
– Puskás sokszor kimentette balhékból, de egyszer ő is segített Öcsinek vízumot szerezni. Rivalizáltak, de azt pontosan tudták, hogy a pályán szükségük van egymásra, csak együtt tudnak nagyot alkotni. Bozsik Péter jól jellemezte őket: Czibor mindig mindenkinek megmondta a véleményét, Puskás megfontoltabb volt, az édesapja pedig sokszor bölcsen hallgatott. Megható jelenet, amikor Czibort a temetésen Buzánszky Jenő búcsúztatja, és annyira elérzékenyül, hogy alig tudja felsorolni a már elhunyt csapattársak nevét. A mi történelmünk nyomorultul alakult. Ha 1945-ben rendszerváltozás és egyenes vonalú politikai fejlődés lett volna, akkor az Aranycsapatnak nem lehetne ekkora közösségi hatása. Ezt a személyes példámból is tudom. Ha 1983-ban a társadalomban rendben mentek volna a dolgok, akkor az István, a király című rockopera nem váltott volna ki akkora hatást. Ha egy nemzetet állandóan bűntudatban, kisebbségi érzésben tartanak, akkor az ember mindenbe belekapaszkodik, ami identitását erősítheti. Czibor őszintén vallotta, hogy ők boldogságot akartak szerezni az embereknek. Nekünk meg óriási igényünk van a sikerre, hogy megmutassuk, mi sem vagyunk alábbvalók, sőt vagyunk olyan jók, mint a legjobbak. A film Lajos Tamás producer és Szöllősi György szakértő közreműködésével készült, a Film Positive Kft. gyártásában, a Nemzeti Filmintézet támogatásával. Az M5 csatornán október 14-én este kilenc órakor vetítik. Remélem, a nézők nemcsak szép emlékfilmet látnak egy csodálatos magyar futballistáról, hanem sorsot, hazát, történelmet érintő kérdéseken is eltűnődnek majd.

Borítókép: A Magyarország–Lengyelország (8:2) válogatott labdarúgó-mérkőzés a debreceni Nagyerdei Stadionban, Czibor Zoltán veszi át a győztes serleg mását, 1949 (Fotó: Fortepan/Kovács Márton Ernő)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.