Bár voltak külföldi ajánlatai is, úgy döntött, legalább még egy évet marad Debrecenben, így szerződést hosszabbított az NB I előző idényében harmadik helyen végzett csapattal. A DVSC-vel a Konferencialiga selejtezőjére készülő középpályás az Origónak adott interjújában azt is elárulta, milyen célok vezérlik még, több kortársával ellentétben miért nem akar egyelőre felhagyni a labdarúgással.
– Ma tényleg lehet irigyelni azokat, akik fociznak. Talán ez az egyik oka annak, hogy az ember nehezen akarja ezt az egészet elengedni. Főleg akkor, amikor azt látom, hogy az egykori csapattársak sorra vonulnak vissza. Priskin Tamás, Nemanja Nikolics. Mind most hagyták abba.
Én még nem akarok kiszállni ebből, mert szeretnék a Puskás Arénában Magyar Kupa-döntőt játszani, vagy Debrecenben telt ház előtt nemzetközi kupameccsen küzdeni.
Ezeket a pillanatokat kell és érdemes megélni, nem pedig a kudarcokon hetekig rágódni. Ezek a győztes, örömteli pillanatok – ahogy öregszem – egyre fontosabbak. Hogy ne csak az legyen, hogy felteszünk egy képet az Instagramra, hogy nyert a válogatott a litvánok ellen, majd lapozunk, jöhet a következő kép, mehetünk tovább – világított rá a 36 éves futballista. – Az, hogy tavaly novemberben a válogatott búcsúztatásomra, a katari vb nyitónapjának estéjén 64 ezer ember kijött a Puskás Arénába, olyan felejthetetlen dolog, ami miatt azt mondom: soha nem akarom abbahagyni a futballt.
Dzsudzsák azt is felidézte, másfél évtizeddel ezelőtt a mostanihoz képest hatalmas különbséget jelentett a magyar válogatottban szerepelni, olykor néhány extra feladat is hárult a nemzeti csapat játékosaira. Ilyesmi napjainkban már elképzelhetetlennek tűnik.
– 2007-ben a magyar válogatottnak közel sem voltak olyan lehetőségei, mint a maiaknak, mi akkor is nagyon jól éreztük magunkat a csapattal. Emlékszem, az első válogatott meccsem a görögök ellen volt Kréta szigetén. Egy órával a meccs kezdése előtt még a mezeink sem voltak készen. Csak a kezdőké. A cserejátékosok úgy ültek le a padra, hogy elmondták: a tied lesz a tizenhármas mez, a tied meg a tizennégyes. A szünetben vasaltuk fel a mezünkre a címert meg a Respect feliratot.
Borítókép: Dzsudzsák Balázs (Fotó: Origó/Csudai Sándor)
