„Sikerünk titka a játék szeretete, egymás szeretete és a hazaszeretet volt”

Ki is volt Török Bódog? Boldog ember, akinek ezt nem kell elmagyarázni. A magyar kézilabdázás, tágabban a magyar sport legendájának emléke immár velünk élő, tárgyiasult valóság. Születésének századik évfordulóján felavatták Török Bódog szobrát a Magyar Kézilabda-szövetség székházában.

Török Bódog szobor Forrás: MKSZ

Győzelemmel kezdett és legtöbbször azzal is folytatta. Megszállottként törte a fejét azért, hogy minél jobb csapatot építsen, mert mindig csapatban gondolkodott. Csak olyanokat válogatott be, akikről meg volt győződve, hogy lelkesen és fenntartás nélkül képesek lesznek a magyar színekért küzdeni. A lehető legkülönfélébb utakon igyekezett a minél jobb csapatszellemet építgetni, erősíteni. Még a legelső időkben történt, hogy a textíliákat gyártó Goldbergerben „kijárta” a vezetőknél, hogy a válogatottnak egységes ruhája legyen. Egy másik alkalommal Bécsbe készültek egy tornára. Előtte heteken keresztül egy osztrák népdalt gyakoroltatott lányaival, hogy a vendéglátóknak egy kedves gesztussal tudják megköszönni a fogadtatásukat.

Török Bódog idős koráig innovatív edző volt

Bogyi bácsi univerzális mester volt. Egyedül készítette fel játékosait, még a kapusokat is ő edzette. Állandóan újított, például teniszlabdákkal igyekezett Elekné és Guricsné reflexeit tovább javítani. Akkoriban még nem lehetett videófelvételeket beszerezni a leendő ellenfelekről, ezért gyakran elutazott meglesni a következő rivális játékát. Egy alkalommal Zágrábba vonatozott, hogy a szovjet válogatott gerincét alkotó kijevieket feltérképezze. Az óriás termetű beállótól, Makarectől sem ijedt meg. Legközelebb a villámgyors, de félakkora Vadászné Vanya Máriát állította Makarecre, aki sokkolta az ellenfél gólgyárosát. 

Ez a fajta örökös kísérletezés egész életében jellemezte. Amikor 87 éves korában három és félórás beszélgetéssel megtisztelt, akkor is csak és kizárólag az aktuális kézilabda-eseményekről, feladatokról volt hajlandó társalogni. Ő mondta a magáét, jómagam pedig leginkább csak ámultam a sok életképes gondolat hallatán. Lányai nem véletlenül tudják ma is betéve az alapfigurákat, amelyekkel annak idején Bogyi bácsi harcba küldte őket. 

Szívből fakadó megemlékezés

Az ünnepi megemlékezőket – Ballai Attila kommunikációs igazgatót, Ignácz Ilonkát, az 1965-ös világbajnok együttes még élő négy tagjának egyikét, valamint Ilyés Ferencet, a MKSZ elnökét – hallva mindenki érezhette, hogy az elismerő szavak nem az ilyenkor szokásos protokoll vonalvezetését követik. Nem véletlenül volt minden kiejtett szó, mondat életszerű. Megalapozottan hangzott el, hogy az életét, a vezérgondolatait, a mindennapi cselekedeteit, a következetességet az vezérelte minden akadállyal szemben, hogy a magyar kézilabdázást még feljebb és feljebb segítse. Olyasvalaki volt, aki emberségével és kivételes szakmai felkészültségével, affinitásával érdemelte ki a magyar kézilabdázás legsikeresebb edzője minősítést.

Örülhet mindenki, aki ott lehetett, és mindenki tegyen meg mindent azért, hogy Török Bódog kisugárzása minél tovább mozgatóerő lehessen a magyar kézilabdázásban. Ezt szolgája a róla készült szobor felavatása is, amelynek talapzatán örökítették Török Bódog örök érvényű gondolatát: „Sikerünk titka a játék szeretete, egymás szeretete és a hazaszeretet volt.”

Aki ezt szem elől téveszti, sohasem leli meg a játékban, a sportban az igazi boldogságot.

Borítókép: Török Bódog megérdemelte, hogy szoborba öntsék (Forrás: MKSZ)