Szoboszlai Dominik elmosolyodott. A magyar válogatott idén először hallgatta a pályán Himnuszt, amelyet a szinte telt házas Puskás Arénában mintegy hatvanezren énekeltek a csapatkapitánnyal együtt. És Szoboszlai arcára ezúttal nem a rá annyira jellemző csibészes mosoly ült ki, hanem az az őszinte, megnyugvással teli öröm, amit akkor érez az ember, amikor hosszú idő után hazatér. Igen, itthon vagyunk.
Az ellenfél Törökország, amely ellen a legutóbbi két alkalommal , 2020-ban oda-vissza nyertünk a Nemzetek Ligájában, a legutóbbi négy egymás elleni összecsapáson pedig három győzelem és egy döntetlen a mérleg. Marco Rossi csapata egyébként is már 12 mérkőzés óta veretlen volt, 2022 szeptembere óta senkitől sem kapott ki, akkor Olaszország bizonyult jobbnak, az sem volt szégyen.
Épp akkor lépett pályára legutóbb a válogatottban Gulácsi Péter és Schäfer András, akik sérülés miatt kimaradtak a csapat tavalyi meneteléséből, most viszont, hogy német klubjaikban, a Lipcsében, illetve az Union Berlinben újra játszanak, Rossi rögtön a kezdőbe jelölte őket.
A szövetségi kapitány a mérkőzés előtt tisztázta, hogy szép dolog a veretlenségi sorozat, de most még az eredménynél is fontosabb a nyári Európa-bajnokságra való felkészülés. A védelem vezérét, a sérült Willi Orbánt a Parma 21 éves tehetsége, Balogh Botond pótolta. Így álltunk fel: Gulácsi – Balogh B., Lang, Szalai A. – Nego, Nagy Á., Schäfer, Kerkez – Sallai R., Szoboszlai – Varga B.
Az első fél órában egy-egy veszélyesebb lövés volt mindkét oldalon, de nagy gólszerzési lehetőség nem alakult ki. Nem sokkal később aztán megszerezhettük volna a vezetést, egymás után kétszer is. A 37. percben Szoboszlai ívelte a labdát veszélyesen középre szabadrúgásból, Sallai tette kapura a labdát, de a török kapus bravúrral védett. A szögletből pedig egy újabb Szoboszlai-beadás után Varga megelőzte a kapust, de mellé fejelt.
