– Azt az igazán mély szomorúságot még nem érzem, de jó lett volna egy bronzéremmel hazamenni. Hiába tudom már három éve, hogy ez lesz az utolsó nagy világeseményen, furcsa volt erre a mérkőzésre készülni. Hónapok óta az jár a fejemben, hogy lesz egy mindent eldöntő ötméteresem. Végül nem lett, ráadásul kihagytam az elsőt, ahogy a rendes játékidőben is. Nagyon sajnálom, ilyen a sport – kezdte a nyilatkozatát Varga Dénes az Egyesült Államok ellen 11-8-ra elvesztett bronzmérkőzésen.
– A Fradival abban maradtunk, hogy más magyar klubba biztosan nem igazolok. S persze már csak a győzelem hajt. Tehát lehet, hogy a következő idényben lesz még három mérkőzésem, egy a bajnoki döntőben, egy a kupadöntőben és egy a Bajnokok Ligája döntőjében…
Egy kis ajtót nyitva hagyok, hátha valaki, egy mecénás lát még fantáziát abban, hogy egy kisebb ligában játsszak. Kimondani még nem akarom, hogy itt a vége
– így visszakozott Varga Dénes, hozzátéve, az olimpia után biztosan nem áll le egyből, mert Amerikába utazik, ahol egy táborban vízilabdát oktat majd.
– No, nem az ötmétereseket, azt meghagyom Mandicsnak – tette hozzá fanyar humorral.
„A magyar vízilabdában minden csalódás, ami nem arany”
Varga Dénes arról beszélt tovább, azért csinálta végig az idényt a Fradival, hogy aztán az olimpián jó formában játszhasson. A sors iróniája, hogy az FTC megnyerte a Bajnokok Ligáját, a válogatott viszont csak negyedik lett a párizsi olimpián.
A magyar vízilabdában minden csalódás, ami nem arany. Az ameikaiaknak nagyobb motivációt jelentett a bronzmeccs, ami nem jelenti azt, hogy ne hajtottunk volna. Sajnálom, hogy nem lett belőle érem. Két napja is megcsinálhattuk volna, ma is, nem hittem volna, hogy az amerikaik nyolc gólon tudnak tartani minket
– értékelte röviden a bronzmeccset, s elárulta, már a 2022-es hazai vb után (amelyen a magyar válogatott hetedik lett ) megfordult a fejében, hogy abbahagyja, de Varga Zsolt szövetségi kapitány meggyőzte a folytatásról, mondván, vele képzeli el ezt az olimpiai ciklust.
Köszönet a szüleinek, a feleségének
Varga Dénes felelevenítette a pályafutása kezdetét, mennyire hálás a szüleinek, akik nem hagyták, hogy eltávolodjon a vízilabdától és a feleségének, akinek a támagatása nélkül biztosan nem húzza 37 éves koráig. Visszatekintett a balesetére, hogy majdnem elvesztette a kézfejét, ezekkel együtt teljes a pályafutása.
– Tizennyolc éves koromig leéltem másfél életet – jegyezte meg.
