Zágrábban, benn a központban nem találkoztunk magyar szurkolókkal, az aréna környékén sem futottunk beléjük, de a csarnokon belül szerencsére több piros-fehér-zöldbe öltözött drukkerrel találkoztunk.
– Nem tudom, hányan lehetünk, remélem, úgy két-három ezer magyar kijött a meccsre. Hogy csak két-háromszáz? Nem baj. Ugye, tizenötezer-hatszáz fő az aréna befogadóképessége? Akkor tizenötezer-négyszázan szomorúan mennek hozza – felelte az érdeklődésemre József, aki Tapolcáról érkezett Magyarországra.
Desszertre Horvátország…
– A báránysültből belakmároztunk, első osztályú volt. Estére a horvát kéziseket fogyasztjuk el desszertnek – bölcselkedett két sokat látott drukker, Gyuri és Zsolt.
Több szempontból is feltűnő volt az arénában egy hatfős hölgytársaság. Egyrészt magyar színekben pompáztak, másrészt mindannyian sört kortyoltak.
– Monorról jöttünk, kosaras baráti társaság vagyunk, de most szívből drukkolunk a kézilabdásoknak! – árulta el az egyikük.
Kisebb településekről is érkeztek tehát drukkerek. Nemcsak Monorról, hanem Dömsödről és Ráckevéről.
– Reggel jöttünk, a meccs után megyünk is haza. De két nap múlva visszajövünk! – mondta a társaság hölgytagja.
Ugye nem kell magyarázni, hogy ez mit jelent…
Magabiztos horvátok
A horvátok nagyon magabiztosak a találkozó előtt. Az 1984-ben olimpiai bajnok, korábbi horvát szövetségi kapitány Zdravko Zovko, aki éveken át a Veszrém vezetőedzője volt, úgy fogalmazott, a magyaroknak csak egy világklasszis játékosa van , Bánhidi Bence. A horvát sajtó pedig elképzelni sem tudja, hogy ne Horvátország nyerné meg a negyeddöntőt.
FRISSÍTÉS:
