Eltűnődhetünk azon, vajon miért választották mégis a magyar válogatottat. A döntésükbe persze beleszőhetjük a karrierszempontokat: a német válogatottság még a legtehetségesebbként emlegetett Bencének is bizonytalan, de azt hiszem, ez ingoványos terület.
A gyökerek, az erős gyökerek döntöttek. Apáról fiúra, sőt nagyapáról unokára, Dárdai Pali gyakran beszél arról, az ő édesapja milyen erős hatással volt a fiaira is, s nyilván nem volt ez másként a bukovinai székely ősök esetében sem. Ha bárkinek kétségei lettek volna, azokat maga Dárdai Bence oszlatta el.
Minden hálám ellenére a gyökereim Magyarországhoz kötnek, a szívem és a családom szíve Magyarországért dobog
– így mondott egyszerre köszönetet és kért megértést Németországban, ahol most kissé neheztelnek rá, hozzátéve, az édesapja is örül, hogy így döntött.
Globalizált világunkban megesik, hogy valakit külföldre sodor az élet. Az is, hogy ott ragad, s idegenként is megtalálja a számítását és a boldogságát. Csak azt nem hiszem, fogadom el, ha valaki úgy neveli a gyerekét: mindenhol jó, csak nem otthon.
Dárdai Pál teljesítette a küldetését, amiért jár a köszönet. Mostantól a fiain a sor. Nem csupán Marco Rossi, remélem, sőt biztos vagyok benne, Hansi is boldog, hogy így alakult.
Podcast Dárdai Pállal, 2025. február:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!