Kiesett a Fradi az Európa-ligából, majd Robbie Keane irányításával először nyert az NB I-ben, Diósgyőrben áll a bál, sehogy sem találják a menesztett Vladimir Radenkovics utódját, sokadszorra is leborulhattunk Szoboszlai Dominik lába elé. A mögöttünk hagyott hét sem volt eseménytelen a magyar labdarúgásban. Ám ha meg kellene nevezni, melyik volt az elmúlt napok legfontosabb eseménye a magyar futballban, akkor nem is vitás, hogy Dárdai Bence döntése kívánkozik az élre. Az ugyanis nem pillanatnyi öröm vagy bánat, hogy a legifjabb Dárdai fivér is a magyar válogatottban szerepel a jövőben, hanem meghatározza az előttünk álló évtizedet. S nem csak oly módon, hogy a mindenkori szövetségi kapitány számíthat egy Bundesliga-szintű, technikás, jó szellemiségű támadó középpályásra.
Éles váltásként egy kedves emlék a múltból. Negyedszázada kollégákkal meghívásnak köszönhetően Jánoshalmán szerepeltünk teremtornán. A „vigília” nem éppen a csendes áhítat jegyében telt, ellenkezőleg, másnap kellett focizni – ennyit a dolog sportértékéről. A Hajósi Pincefaluban bizonyos János, helyesebben Hansi volt a házigazdánk. Egy hetedik generációs magyarországi sváb vendéglátós. Ő jellemezte így magát, egyenlően hangsúlyozva a magyarországit és a svábot. Büszkén mesélte, immár több mint két évszázada valamennyi egyenes ági felmenőjének az édesapja és az édesanyja is magyarországi sváb volt. És a fia? – kérdeztem tőle. Remélem, továbbviszi a hagyományt, de ez már az ő döntése – így felelt.
Akkortájt, Balázs öccse tragikus elvesztése után készítettem – nekem legalábbis – máig emlékezetes interjút Dárdai Pállal. A jelenből visszagondolva úgy fogalmazhatnék, volt alkalmam, szerencsém interjút készíteni vele, de akkoriban ez még másként ment. Leautóztam a tatai edzőtáborba, edzés után odaléptem Palihoz, aki a kérésemre igent mondott, majd beszélgettünk, az elkészült szöveget még csak egyeztetni sem kellett vele. Többször idéztem már ezt az interjút, amelyben
Pali őszintén és határozottan beszélt a terveiről: profi pályafutása után majd hazatér, átveszi a pécsi labdarúgás irányítását, s idővel szeretne szövetségi kapitány lenni.
Az élet másként hozta. Elsősorban nyilván azért, mert született három, a futballra is tehetséges gyermeke. Nem akarok elveszni a részletekben, Dárdai Pál és a fiai élete nyitott könyv. A történetnek csak az eleje és a vége lényeges: végül mindhárom Dárdai fivér, Palkót és Mártont követve Bence is hazatalált. Lehettek kétségeink, de végül a szívük hazahúzta őket. Pedig mindhárman Németországban nevelkedtek, szerepeltek a német utánpótlás-válogatottakban, a családi fészek Berlinben van, s miként az édesapa egy korábbi interjúban elárulta, a három fiú felnőve otthon már németül beszél egymással.
