A körülmények a végelszámolást tekintve teljesen közömbösek. Futballra alkalmatlan, roppant csúszós pályán újabb rangadón esett túl a Kazincbarcika az NB II-ben, az egyértelműen feljutni akaró Vasassal szemben a 0-0-lal járó egy ponttal tartani tudta a távolságot, és csak kettőre csökkent az előnye a második Kisvárda előtt a tabella élén. Ez utóbbi a lényeg, és bár még hátra van a bajnokságból tizenhárom forduló, a csapat lényegében már elérte az eredeti célját.
A csapat vezetőedzője, Erős Gábor december végén terjedelmes interjút adott lapunknak, és akkor többek között ezt mondta arra kérdésre, hogy milyen céllal vágtak neki a most zajló bajnokságnak: „A biztos bennmaradás, az, hogy a bajnokság hajrájában ne kelljen izgulni, és megadjuk a fiataloknak a szükséges játékperceket. Persze így, hogy a második helyen állunk tizenöt forduló után egy ponttal lemaradva az elsőtől, nyilván megjöhet evés közben az étvágy, de szerintem a realitás talaján kell maradnunk, kimondva, hogy csoda lenne, ha feljutnánk az élvonalba.”
A Kazincbarcikánál vicces lenne kiesésről beszélni
Azóta a Kazincbarcika remek rajtot vett a tavaszi folytatásban, a szünet alatt éllovas Kozármisleny viszont egy döntetlennel és egy vereséggel kezdett, emiatt két forduló alatt visszacsúszott a harmadik helyre. A Baranya vármegyei klubban emiatt aligha tartottak válságértekezletet, amit arra alapozhatunk, amit a vezetőedzője, Pinezits Máté nyilatkozott január végén:
Határozottan kijelentem: nem cél a feljutás. Itt az a cél, hogy egy nézhető foci mentén, fiatalokat beépítve maradjon bent a csapat. De már a szezon elején is mondtam a srácoknak, hogy bennmaradás és bennmaradás között is van különbség, nem mindegy, kettő vagy tizenkettő csapatot előzünk-e meg.
A Kisvárda és a Vasas egyértelműen az NB I-be jutásért futballozik, a többi üldöző pedig ha álmodozna is az élvonalról, igen csak elszakadna a realitásokról. A Kazincbarcika esetében pedig a kiesésről beszélni lenne nevetséges, ezért kérdés, hogy a remek szereplés okán módosult-e a cél.
– Azt valóban elmondhatjuk, hogy biztosan bennmaradunk, ráadásul a fiatalok szerepeltetésével is jól állunk, tehát ha így nézzük, tényleg megvalósítottuk a céljainkat – mondja most Erős Gábor. – A klubvezetés ebben a helyzetben kimondta, hogy a feljutás továbbra sem cél, de ha összejön, akkor vállalnák a szereplést az élvonalban.
A Kisvárdával és a Vasassal szemben tehát nincsen rajtunk nyomás, felszabadultan tehetjük a dolgunkat, ugyanakkor természetesen van bennünk ambíció. Szeretnénk valami nagyot, emlékezeteset alkotni, történelmet írni, hiszen a Kazincbarcika még sohasem játszott az NB I-ben.
Az idősebbek, mint a két egykori válogatott, Bódi Ádám és Varga József is még bizonyítani akarnak, a fiataloknak nagy lökést adhatna a bravúr, tehát motivációban nincsen hiány. Különös gondot szentelünk arra, hogy lehetőleg ne legyenek sérültjeink, mert a keretünk szűkös, ha többen kidőlnének, nem tudnánk őket megfelelően pótolni.
A számok a Kazincbarcika mellett állnak
Azt, hogy a Kazincbarcika mennyire megérdemelten áll az élen, a számok is alátámasztják. A gólkülönbsége plusz 19, ez magasan a legjobb a mezőnyben, a második legjobb Kozármislenyé plusz nyolc, a legtöbb gólt szerezte, 35-öt, a BVSC-vel együtt a második legkevesebbet kapta. Minden jel szerint három csapat versenyfutását láthatjuk majd az üdvösséget jelentő első két helyért, és ebben a tavaly a bajnokságot csak tizedikként záró Kazincbarcikának jók az esélyei. Ha pedig tudja tartani a tempót, akár az utolsó fordulóig nyílt maradhat a küzdelem, amikor Erős Gáborék éppen Kisvárdára utaznak majd.
