A körülmények a végelszámolást tekintve teljesen közömbösek. Futballra alkalmatlan, roppant csúszós pályán újabb rangadón esett túl a Kazincbarcika az NB II-ben, az egyértelműen feljutni akaró Vasassal szemben a 0-0-lal járó egy ponttal tartani tudta a távolságot, és csak kettőre csökkent az előnye a második Kisvárda előtt a tabella élén. Ez utóbbi a lényeg, és bár még hátra van a bajnokságból tizenhárom forduló, a csapat lényegében már elérte az eredeti célját.
A csapat vezetőedzője, Erős Gábor december végén terjedelmes interjút adott lapunknak, és akkor többek között ezt mondta arra kérdésre, hogy milyen céllal vágtak neki a most zajló bajnokságnak: „A biztos bennmaradás, az, hogy a bajnokság hajrájában ne kelljen izgulni, és megadjuk a fiataloknak a szükséges játékperceket. Persze így, hogy a második helyen állunk tizenöt forduló után egy ponttal lemaradva az elsőtől, nyilván megjöhet evés közben az étvágy, de szerintem a realitás talaján kell maradnunk, kimondva, hogy csoda lenne, ha feljutnánk az élvonalba.”
A Kazincbarcikánál vicces lenne kiesésről beszélni
Azóta a Kazincbarcika remek rajtot vett a tavaszi folytatásban, a szünet alatt éllovas Kozármisleny viszont egy döntetlennel és egy vereséggel kezdett, emiatt két forduló alatt visszacsúszott a harmadik helyre. A Baranya vármegyei klubban emiatt aligha tartottak válságértekezletet, amit arra alapozhatunk, amit a vezetőedzője, Pinezits Máté nyilatkozott január végén:
Határozottan kijelentem: nem cél a feljutás. Itt az a cél, hogy egy nézhető foci mentén, fiatalokat beépítve maradjon bent a csapat. De már a szezon elején is mondtam a srácoknak, hogy bennmaradás és bennmaradás között is van különbség, nem mindegy, kettő vagy tizenkettő csapatot előzünk-e meg.
A Kisvárda és a Vasas egyértelműen az NB I-be jutásért futballozik, a többi üldöző pedig ha álmodozna is az élvonalról, igen csak elszakadna a realitásokról. A Kazincbarcika esetében pedig a kiesésről beszélni lenne nevetséges, ezért kérdés, hogy a remek szereplés okán módosult-e a cél.
