A magyar válogatott ma fontos tétmeccsen lép pályára Isztambulban, és ez a tét a Nemzetek Ligája A divíziója. A magyar és a török csapat eddig tizenhatszor játszott egymással, magyar szempontból a mérleg tíz győzelem, négy döntetlen és két vereség, és az utóbbiak közül az egyiket nem hétköznapi körülmények között szenvedte el a válogatott 2007. szeptember 12-én egy Európa-bajnoki selejtezőn. Még gól nélküli állásnál a 63. percben Gera Zoltán kicselezte Hakan kapust, aki buktatta őt, ám a nyilvánvaló kiállítás és tizenegyes helyett a skót Stuart Dougal mindenki döbbenetére kifelé ítélt szabadrúgást, Gerának pedig színészkedésért a második sárga lapját is felmutatta, és persze a pirosat is. (A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)
– Pályafutásom egyik legemlékezetesebb meccse ez az isztambuli – mondja 18 év távlatából Várhidi Péter, az akkori szövetségi kapitány. – A tavasszal bukdácsoltunk, ám az ősz jól indult, megvertük a világbajnok olaszokat, majd a bosnyákokat is. Számunkra az Európa-bajnokság már akkor elúszott, amikor átvettem a csapatot, a törököknek viszont nagyon fontos volt ez a mérkőzés, nekik még volt esélyük a kijutásra, ez már egy döntetlennel is meghiúsult volna. Óriási volt a felhajtás, hosszú idő után ekkor láthatták a hazai szurkolók először a csapatot, mert büntetésből addig Németországban kellett rendezni a selejtezők addigi meccseit.
A török kapitány árulkodó gesztusa
A Nemzeti Sport ezt írta az első félidőről: „Ahogyan arra számítani lehetett, zömmel a magyar térfélen zajlott a játék, ám a török támadások lendülete rendre megtört a védőfalon, amelyen a vendéglátók képtelenek voltak átvergődni, és a mezőnyfölényük a szünetig lényegében egyetlen valamirevaló gólszerzési lehetőséget sem kamatozott.” Így folytatódott a második is,
bár a magyar csapat kissé veszélyesebbé vált, Várhidi Péter szerint azért, mert szünetben megbeszélték, többször és gyorsan oldalt váltanak majd, mert az ellenfél mindig az egyik oldalra helyezkedik a labdaszerzés érdekében.
Egy ilyen fordítás előzte meg azt az akciót is, amely végén tizenegyeshez kellett volna jutnia a válogatottnak, helyette viszont tíz főre fogyatkozott.
– Ki merem mondani: csalás volt – jelenti ki határozottan Várhidi Péter. – A skót bíró az utolsó meccsét vezette, és bár bizonyítékom természetesen nincsen rá, valahogyan motiválták arra, hogy hazai győzelem szülessen, márpedig, ha vezetést szerzünk, és a törökök maradnak tízen, ez nagy valószínűséggel nem jött volna össze. A meccs után a folyosón Fatih Terim, a szövetségi kapitány egy kényszerű mosollyal olyan gesztust tett, amelyet mindannyian bocsánatkérésnek értettünk, ő is érezte, hogy itt valami nem stimmelt.
Gera Zoltán kiállítása előtt Emre Belözoglu ütközött a magyar kapussal, Fülöp Mártonnal, akit percekig ápoltak. Öt perccel a piros lap után a törökök megszerezték a vezetést, Fülöp nem látta a labdát, mert mint kiderült, agyrázkódást szenvedett. Le kellett cserélni, a helyére beállt Balogh János pedig perceken belül újabb gólt kapott, a hosszabbításban pedig hatalmasat hibázott, és így 3-0-s vereség lett a vége.
– Sajnos nem volt elég gyors a kommunikáció a kispad felé – ismeri el Várhidi Péter, – ha tudom, mekkora a baj, azonnal lecseréltem volna Marcit. Ha zsinórban háromszor is nyerünk, egész biztosan másként alakul a sorsom, de a stábom tagjaié is, mondhatni, a skót bíró mindannyiunk pályafutását befolyásolta. Az viszont jól esett, hogy a hazi közvélemény a sajtóval együtt kiállt mellettünk, mindenki látta, mi történt.
Sohasem tudjuk meg, milyen kihívás találta volna meg Várhidi Pétert, ha a csapata megnyeri ezt a találkozót. A meccs előtti napon bement a szállodába egy úriember, aki állítása szerint szoros kapcsolatban állt a török szövetséggel, de a sajtóhoz is köze lehetett, és a magyar kapitányt kereste.
– Elmondta, hogy ha a török válogatott másnap nem nyer, akkor Fatih Terimet azonnal kirúgják, még a sajtótájékoztatóra sem engedik neki a részvételt.
Arra kért, készüljek fel arra a kérdésre, amit majd ő fog feltenni, hogy elvállalnám-e a török szövetségi kapitány posztját.
Erre végül nem került sor, hiszen kikaptunk, de egész biztosan nemet mondtam volna. Három győzelem után magyar emberként akkor sem felelhettem volna igent, ha kincseket ígérnek az aláírásomért, ráadásul nagyon szerettem azt a csapatot.
Egyenlőek az esélyek Isztambulban
Csütörtökön este újra a törökök lesznek az ellenfelek, újra Isztambulban, igaz, másik stadion ad otthont a mérkőzésnek. Várhidi Péter úgy véli, a magyar válogatott most esélyesebb a sikerre, mint 18 éve az ő csapata volt.
– Abban a török válogatottban világklasszisok is helyet kaptak, mostanában viszont a török futball hullámzó teljesítményt nyújt, a mai generáció kevésbé megbízható. Én ötven-ötven százalékot adok mindkét csapatnak Isztambulban, az nyer, amelyiknek jobban jön ki a lépés. A mai labdargásban nincsen igazán jelentősége, hogy éppen ki játszik idegenben vagy hazai pályán, nem ez dönt majd, remélem, a magyarok javára.
A MÉRKŐZÉS GÓLJAI
