Kevés játékos karrierje futott olyan ívet, mint Xherdan Shaqirié – nem fölfelé vagy lefelé, hanem cikcakkban. Minden nagy klub, amelyhez csatlakozott, először megtapsolta, majd kissé értetlenül nézte, hogyan illeszkedik. Minden válogatott tornán, amelyen részt vett, emlékezetes pillanatokat hozott – de sosem lett belőle ikonikus klubhős Nyugat-Európában. Ugyanakkor a neve mégsem tűnt el: újra és újra visszatért. És most, 33 évesen, Bázelben, minden előítéletre választ adott.
Shaqiri 169 centiméter magas, de ehhez olyan vádlijai és törzse társul, amilyet ritkán látni támadó középpályásoknál. A beceneve sokáig „kis Hulk” volt, de voltak, akik „testépítőként tévedt a pályára” típusú véleményeket fogalmaztak meg. Ezek nem csak a közösségi médiában éltek: volt, hogy klubedzők és szakírók is kétségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy „túl sűrű” alkatával labdával és labda nélkül is megfelelően tud-e illeszkedni egy letisztult szerkezetbe.
Pedig technikailag mindig is kivételes játékos volt. Még tinédzserként robbant be a svájci futballba: az FC Basel játékosaként három bajnoki címet és két kupagyőzelmet ünnepelhetett, kétszer az év játékosának is megválasztották. A svájci válogatottban a 20. születésnapja előtt néhány nappal mesterhármassal robbant be Bulgária ellen, és ez megnyitotta az útját Németországba.
Xherdan Shaqiri öt országban is volt légiós
Az FC Bayern München triplázó idényében (2012–2013) ugyan rendszeresen pályára lépett, de sosem lett kulcsjátékos. Az ezt követően kinevezett Josep Guardiola alatt pedig végképp perifériára szorult.
A német szakírók sokszor robbanékonynak, de kontrollálatlannak tartották – inkább ösztönös zseninek, mint rendszerjátékosnak titulálták.
Az Interben sem találták meg a helyét, és mindössze nyolc hónap után továbbállt. A Forza Italian Football később így jellemezte akkori milánói időszakát: – Shaqiri fizikumától sokat vártak, de végül inkább a taktikai korlátait látták benne. Olyan volt, mint egy négyzet alakú pecek, amit hiába próbáltak beilleszteni egy kör alakú lyukba.
A következő állomás Anglia lett, ahol három idényen át a Premier League egyik legtechnikásabb játékosa volt a Stoke City színeiben. Egy olyan klubban volt kulcsember, ahol a technika ritkán volt középpontban. A brit szurkolók egyszerre viccelődtek és rajongtak iránta, a vádlijait mémek tucatjai dolgozták fel. Ő pedig mosolyogva válaszolt:
Természetesen hatalmas vádlijaim vannak, és néha emiatt több kezelésre van szükségem. De amúgy teljesen normálisak, csak egy kicsit nagyobbak másokénál. Néha talán nagyobb a sérülés veszélye, mert tényleg hatalmas izmaim vannak, de ugyanakkor az erő szempontjából sokat segítenek. Szerintem ezt látjátok is a pályán.
Shaqirinek a Liverpoolba igazolása újabb lehetőség volt. Szép sikereket ért el a csapattal, de mindvégig csak epizodista maradt. Ennek ellenére Jürgen Klopp több alkalommal is szót ejtett arról, hogy mennyire nem átlagos a svájci labdarúgó: – Ő nagyon különleges játékos több szempontból is. A fizikuma más, mint bárkié, akit eddig láttam. Az izmai hihetetlenek.
Azonban nem mindenki volt ennyire pozitív vele. A Bajnokok Ligája-győzelem és a Premier League-arany ellenére sokszor csak a „jó, ha van a padon” típusú értékeléseket kapta. Miután sérülései rendszeresen hátráltatták, így többek között a korábbi U21-es szövetségi kapitánya, Arno Rossini is kíméletlen kritikát fogalmazott meg róla:
Xherdan nem bajnok. Semmiképp sem mondhatjuk, hogy nyomot hagyott volna azoknál a kluboknál, ahol trófeákat nyert, legalábbis nem a topcsapatoknál.
Főszereplő Baselben volt, de sem a Bayernnél, sem a Liverpoolnál nem volt az. Persze, Xherdan trófeákat nyer, és közben látványosan nő a bankszámlája is. De nem tudom, tíz év múlva hányan fognak rá emlékezni, ha a topcsapatok jutnak eszünkbe – mondta Rossini.
A svájci válogatottól visszavonult, hazatért Bázelbe
A francia Lyonból fél év alatt kiszorult, majd 2022-ben az MLS következett, a Chicago Fire csapatánál. Bár a liga egyik legjobban fizetett sztárjaként érkezett meg, a játékpercei, formája és hatása is megfakult a második idényére. Amikor 2024 nyarán közös megegyezéssel szerződést bontott a klubbal, sokan úgy hitték: vége. Ezt támasztotta alá az is, hogy 125 mérkőzéssel a háta mögött, az Európa-bajnokságot követően visszavonult a válogatottól, ami 32 esztendősen cseppet sem azt mutatta, hogy nagy tervei vannak még a futball világában: – Hét torna, rengeteg gól, 14 év a svájci A válogatottban és felejthetetlen pillanatok. Eljött az idő, hogy elköszönjek a válogatottól. Csodás emlékek maradnak, és ezért csak ennyit mondhatok nektek: köszönöm.
Azonban jött a bejelentés: hazatér Bázelbe. És jött az ígéret is, amit a szerződés aláírás után, a klub székházának teraszáról mondott el a szurkolóknak: – Vissza akarom vinni az FC Baselt a dicsőséges napokhoz. Hogy a klub visszatérjen oda, ahol a helye van.
Kevesen gondolták, hogy tényleg sikerül. De Shaqiri nem nosztalgiázni tért haza, hanem újra vezérszerepet vállalni. Fabio Celestini edző hamar felismerte, hogy a tapasztalt labdarúgóra lehet építeni.
Shaqiri ezúttal nem a szélen, hanem közepén klasszikus „elmozgó 10-esként” kapta meg a pályán az irányítást.
Noha nem volt azonnali a hatás, de az idény harmadához érve már megmutatta, hogy a svájci élvonalban bizony domináns szereplő tud lenni. Ezt követően a rendszer köré épült, nem csupán vele működik – nélküle viszont nem létezne. A rutinos játékos nem csupán névleg lett a projekt arca, hanem taktikai értelemben is a rendszer központi eleme. Ő adja meg a támadások ritmusát és irányát, nem mellesleg a pontrúgásaival is folyamatosan veszélyt teremt az ellenfél kapuja előtt.
A számok pedig lehengerlőek. A bajnokságban 34 mérkőzésen 18 gólt és 21 gólpasszt jegyzett – vagyis 39 „kanadai pontot” szorgoskodott össze, amivel a bázeliek 91 bajnoki góljának csaknem 43 százalékában közvetlen szerepe volt.
A ligában ő lett a gólkirály, a legtöbb asszisztot adó játékos, és megválasztották az év labdarúgójának is.
Akciógól, szabadrúgás, panenkás tizenegyes, sőt, közvetlenül szögletből szerzett gól is szerepelt a palettán. Az idény végén a bázeliek nyolc év után újra bajnoki címet ünnepelhettek – majd a hétvégén megnyerték a Svájci Kupát is. Ez a klub történetében mindössze a hatodik „duplázás” volt, és ezek közül háromnál ott volt Shaqiri is a pályán.
A szurkolók április végén egy kupameccsen fehér füstöt eregettek és egy transzparensre ezt írták: „Habemus Xherdan.” (Magyarul: „Van Xherdanunk” – utalva a pápaválasztások szimbólumaira.)
A 2027 nyaráig szerződéssel rendelkező Shaqiri visszatérése nem egy levezető veterán hazatérése volt, hanem egy karakter visszavágása. Egy karrier, amelyre sokan legyintettek, most egy klubot vett a vállára és tette azt ismét naggyá. Nem a testalkat, nem a rendszer, és nem is az elvárás döntött – hanem a teljesítmény. Olyan szinten dominálta a svájci ligát, mint talán még senki előtte. És ez nemcsak a számokon, hanem a tekinteten is látszott. Azon a pillantáson, amivel a serleget a magasba emelte.
