Kevés játékos karrierje futott olyan ívet, mint Xherdan Shaqirié – nem fölfelé vagy lefelé, hanem cikcakkban. Minden nagy klub, amelyhez csatlakozott, először megtapsolta, majd kissé értetlenül nézte, hogyan illeszkedik. Minden válogatott tornán, amelyen részt vett, emlékezetes pillanatokat hozott – de sosem lett belőle ikonikus klubhős Nyugat-Európában. Ugyanakkor a neve mégsem tűnt el: újra és újra visszatért. És most, 33 évesen, Bázelben, minden előítéletre választ adott.

Shaqiri 169 centiméter magas, de ehhez olyan vádlijai és törzse társul, amilyet ritkán látni támadó középpályásoknál. A beceneve sokáig „kis Hulk” volt, de voltak, akik „testépítőként tévedt a pályára” típusú véleményeket fogalmaztak meg. Ezek nem csak a közösségi médiában éltek: volt, hogy klubedzők és szakírók is kétségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy „túl sűrű” alkatával labdával és labda nélkül is megfelelően tud-e illeszkedni egy letisztult szerkezetbe.
Pedig technikailag mindig is kivételes játékos volt. Még tinédzserként robbant be a svájci futballba: az FC Basel játékosaként három bajnoki címet és két kupagyőzelmet ünnepelhetett, kétszer az év játékosának is megválasztották. A svájci válogatottban a 20. születésnapja előtt néhány nappal mesterhármassal robbant be Bulgária ellen, és ez megnyitotta az útját Németországba.
Xherdan Shaqiri öt országban is volt légiós
Az FC Bayern München triplázó idényében (2012–2013) ugyan rendszeresen pályára lépett, de sosem lett kulcsjátékos. Az ezt követően kinevezett Josep Guardiola alatt pedig végképp perifériára szorult.
A német szakírók sokszor robbanékonynak, de kontrollálatlannak tartották – inkább ösztönös zseninek, mint rendszerjátékosnak titulálták.
Az Interben sem találták meg a helyét, és mindössze nyolc hónap után továbbállt. A Forza Italian Football később így jellemezte akkori milánói időszakát: – Shaqiri fizikumától sokat vártak, de végül inkább a taktikai korlátait látták benne. Olyan volt, mint egy négyzet alakú pecek, amit hiába próbáltak beilleszteni egy kör alakú lyukba.