Volt egy álma, most tolószékben ül - döbbenetes interjút adott az olimpiai bajnoknő

Döbbenetes egyben felejthetetlen pillanata volt a februári milánói téli olimpiának az a baleset, amely az alpesí síversenyeken történt. A 41 éves amerikai Lindsey Vonn azért tért vissza, azért érkezett az olaszországi játékokra, mert újra olimpiai bajnok szeretett volna lenni. Álmai azonban beteljesületlenek maradtak.

Fotó: HANDOUT Forrás: OBS/OIS/IOC

Az amerikai Lindsey Vonn pályafutása során egyetlen téli olimpiai aranyérmet tudott nyerni. A 2008-as játékokon, a kanadai Vancouverben övé lett a lesiklás aranyérme. A kiváló sportoló 33 évesen, 2019 februárjában jelentette be visszavonulását. Nem bírta ki, visszatért. Lindsey Vonn azért indult el 41 évesen az idei milánói téli olimpián, hogy megmutassa: a lehetetlen is lehetséges. Ám február 8-án, a női lesiklás versenyében 13 másodperccel a rajt után borzalmas balesetet szenvedett. Heteket töltött kórházban és majdnem elveszítette a bal lábát.

Lindsey Vonn a milánói téli olimpián a balesete előtt. Fotó: AFP/Tiziana Fabi

Lindsey Vonn most először beszélt hosszan a végzetes napról

Az amerikai sportolónak csaknem két hónap kellett ahhoz, hogy részletesen és hosszan fel tudja idézni azt, mi történt ezen a versenyen. „Világelső voltam, az olimpia egyik nagy esélyese. 

Azért mentem oda, hogy bajnok legyek, most pedig tolószékben ülök

– vázolta a helyzetet és jelenlegi állapotát Vonn.

A versenyző ennyi idő után sem tudja százszázalékosan, mi történt vele abban a végzetes pillanatban, de sok mindent összerakott már. Fizikailag annak ellenére is jól érezte magát, hogy kilenc nappal korábban, a svájci Alpokban, a Crans-Montanában megrendezett világkupa-versenyen elszakadt a bal térdében az elülső keresztszalag. Mentálisan pedig nagyszerűen érezte magát: „Pontosan abban a mentális állapotban voltam, amiben lenni szerettem volna. Készen álltam a rajtra” – mondta.

Kidolgozott stratégiája volt erre a versenyre. „A pálya elején volt az egyik kapu előtt volt egy kis perem. Ha ezen átfordulsz, balra tolódsz. Ezt hívják sodródásnak” – mondta Vonn. A baj az volt, hogy ezen a peremen túlságosan gyorsan repült át. 

A sodródás elmaradt, gyakorlatilag egyenesen száguldott tovább és a karja beleakadt a kapu egyik rúdjába. 

Vonn edzője, Aksel Lund Svindal azt mondta: ez egy nagyon apró hiba volt. Mégis végzetesnek bizonyult.

Az amerikai versenyző tehetetlenül zuhant előre. A lécek nem oldódtak ki, s így a teste elgörbült. Amikor rájött, hogy mi történt, tehetetlenül sikoltozott. Elképesztő fájdalmai voltak. „Eltört a lábam. A síléceim meg rajtam voltak. Megcsavarodott a lábam, és nem tudtam levenni a síléceimet. Nem tudtam mozdulni, és segítségért kiabáltam” – emlékszik vissza Vonn ezekre a drámai pillanatokra.

A világ, a tévét nézők, a helyszínen lévők döbbenten figyelték, mi történik. Mentőhelikopter érkezett, az vitte el Vonnt a pályáról. Kaotikus jelenetek játszódtak le. 

Az orvosi személyzet megpróbálta kirángatni Vonnt a sisakjából, síszemüvegéből, ruhájából és sícipőjéből. A sportoló kétségbeesetten felsikoltott. 

Majd a helikopter a cortinai kórház felé repült. Mire leszálltak, a kórház előtt paparazzók és hivatalos fotósok tolongtak.

Borzalmas órák a kórházban

„A kórházban először mindenféle fájdalomcsillapítót adtak” – idézte fel ezeket a perceket Vonn. „A gyógyszerek hatása nem tartott sokáig. Iszonyatos fájdalmaim voltak. Ahogy csak bírtam, üvöltöttem, azt akartam, hogy vigyenek el onnan. A fájdalom nem csökkent, beleégett az agyamba.”

A mentőhelikopter megérkezett a kórházba. Fotó: ANSA/Felice de Sena

Az első vizsgálatok után az orvosi csapat úgy döntött, hogy Vonnt tovább kell szállítani egy nagyobb kórházba, Trevisóba. A helikopter megint felemelkedett, de 

Trevisóban alig tudott leszállni, mert a leszállópálya körül a fotósok és paparazzók botrányt csináltak. Senki sem tudja, hogyan szivárgott ki a helyszín és az, hogy Vonn oda érkezik.

A trevisói kórházban húsz főből álló orvosi csapat látta el Vonnt. Az első műtét jól sikerült, a sportoló az intenzív osztályra került. A sportolónak sikerült elaludnia. Amikor felébredt, a korábbinál is rettenetesebb fájdalmai voltak. Újra sikoltozni kezdett, még vérfagyasztóbban, mint korábban. A lába folyamatosan dagadni kezdett. Nagyon veszélyes állapot alakult ki. A lábában nőtt a nyomás, megvolt a veszélye annak, hogy Vonn idegkárosodást szenved. Ekkor merült fel először annak a lehetősége, hogy Vonn bal lábát amputálni kell.

Vonn nagyon hálás a trevisói orvosainak és ápolóinak, ugyanakkor a kórházi napokat nem tudja elfelejteni. „A gyötrő fájdalom elviselhetetlen volt, elképesztő mennyiségű gyógyszert kellett bevennem. Ehhez jön még az intenzív osztályon való tartózkodás: az ápolók háromóránként felébresztették, s olaszul beszéltek, amiből semmit sem értettem. Nem egyedül voltam a szobában, más betegek is feküdtek ott.

Csak egy vékony függöny választott el tőlük, miközben a lábamat majdnem amputálták. A lámpák este 11 óráig égve maradtak, a kijáratot jelző tábla pedig egész éjjel világított. Minden erőmre szükségem volt, hogy ne őrüljek meg

 – mondta Vonn. Szerencsére ez nem következett be. Lindsey Vonn ma már az Egyesült Államokban, Utah államban lévő otthonában gyógyul.

Az emberek ne erre a balesetre emlékezzenek

„A balesetem után sokan azt mondták, hogy ostobaság volt 41 évesen elindulni az olimpián. Azt is a fejemhez vágták, hogy elvettem más elől az indulás lehetőségét. Ez nem igaz. Nem vagyok őrült. Pontosan tudom, mire vagyok képes.”

Vonn ma már nem szed fájdalomcsillapítókat, s ennek is nagyon örül. Azt mondja, az is boldogsággal tölti el, hogy képes összefüggően beszélni. A gyógytornász minden reggel érkezik, hogy foglalkozzon vele. Délután pedig – ez szinte hihetetlen – már az edzőteremben van. 

Csavarokkal a lábában küzd a medicinlabdákkal. 

Miért kellett visszatérnie azok után, hogy 33 évesen visszavonult? Ugyan Vonn utólag is csodálatosnak nevezte „nyugdíjas” éveit, de nem bírt magával. „Szeretem a kihívásokat. Tudtam, hogy a civil életben soha nem lesznek olyan kihívások, mint a pályán, síelés közben. Ez volt az oka annak, hogy visszatértem. Egy ideig jól bírtam versenyzés nélkül. De aztán rájöttem, mennyire hiányzik mindez.”

Lindsey Vonn nem tudja, mit hoz a jövő. Fotó: AFP/Stefano Rellandini

„Nem akarom, hogy az emberek erre a balesetre emlékezzenek, s nem akarom, hogyha a nevemet olvassák, ez jusson az eszükbe.” Azt is elmondta, hogy csak a hazatérése után tudta elolvasni a neki írt üzeneteket. Nagyon sokan írtak neki. A brit királyi családból Vilmos herceg ezt: „Amilyen bátor és kitartó voltál, mindent elmond rólad. Sokat elárul a kitartásodról.” Ám Vonnra a legnagyobb hatást egy amerikai újságíró, Diane Sawyer üzenete tette.

Az ember nem lehet egyszerre bátor és kényelmes is.

Már csak az a kérdés, mi fog ezek után történni? Épeszű ember nem gondolná, hogy innen van visszatérés. Vonn erre így felelt: „Nem szeretem a bezárt ajtókat, mert sosem lehet tudni, mi fog történni” – mondja. „Fogalmam sincs, milyen lesz az életem két, három vagy négy év múlva. Addigra már lehet két gyerekem. Lehet, hogy nem lesznek gyerekeim, és újra versenyezni akarok. Élhetnék Európában. Bármit csinálhatok.”

Mit üzen most Lindsey Vonn a világnak? „Ez az egész annyira szörnyű. Úgy érzem, ez volt a rettenetes utolsó futam, amivel befejeztem a karrieremet” – mondja Vonn. Aztán elhallgat: 

Csak 13 másodpercig tudtam a pályán maradni. De ez a 13 másodperc igazán tökéletes volt.