A rohadt paradicsomot sem érdemelte meg a világbajnok focicsapat

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 40. részben azt meséljük el, hogyan vágták kupán a 2006-os világbajnokot egy olyan csoportban, amelyben az olaszoknál csak gyengébb ellenfelek szerepeltek. Olaszország 2010-es bukása még nem vetítette előre azt, hogy a négyszeres világbajnok 2014 után meghökkentő vesszőfutásba kezd.

Fabio Cannavarónak és Fabio Quagliarellának csak a könnyek maradtak a Szlovákia ellen elszenvedett vereség után Fotó: FILIPPO MONTEFORTE Forrás: AFP

A francia csapat 2002-es fejbe verése, az, hogy az akkor regnáló világbajnok a csoportjából sem tudott továbbjutni Dél-Koreában, akár figyelmeztető jel is lehetett volna a 2006-os világbajnok olaszoknak. Ám amikor Olaszország meglátta, hogy a kedvenceknek Paraguay, Szlovákia és Új-Zéland társaságában kell(ene) túlélnie a csoportküzdelmeket, senkinek sem kapcsolt be a fejében a sziréna. A sorsolás utáni első kommentárok arról értekeztek, hogy az olasz csapatnak innen kötelező ujjgyakorlat lesz a továbbjutás.

Olaszország 2010-es vb-bukása mindenkit meghökkentett Fotó: AFP/Filippo Monteforte

Olaszország: a repedések már korábban megjelentek

Pedig az apró repedések már két évvel Dél-Afrika előtt megjelentek az olasz csapaton. 

A 2008-as Európa-bajnokságon Hollandia 3-0-s győzelemmel tette helyre azt a gárdát, amely 2006 augusztusában még a Puskás Stadionban is képes volt kikapni Magyarországtól – igaz, ez csak egy barátságos meccs volt. 

A 2008-as Eb borzalmas nyitányát egy kevésbé szívderítő 1-1-es döntetlen követte Románia ellen. Két forduló után az olaszok kiesésre álltak az Eb-n, csak az mentette meg őket a nagy szégyentől, hogy az utolsó csoportmeccsen legyőzték a franciákat. A negyeddöntőben azonban már nem bírtak a későbbi győztes spanyolokkal, akik pár nap múlva az Eb-t is megnyerték. 

De térjünk vissza Dél-Afrikába. A nyitány amolyan olaszosra sikeredett, a Paraguay elleni 1-1-es döntetlennek is az olaszok örülhettek inkább. Mivel a csoport másik meccsén Szlovákia és Új-Zéland is 1-1-et játszott egymással, mintha semmi sem történt volna. Jött a második kör. Paraguay 2-0-ra verte a szlovákokat, Új-Zéland meg – óriási döbbenetre – 1-1-et játszott a világbajnokkal. Paraguay négy ponttal állt a csoport élén, az olaszoknak és Új-Zélandnak volt kettő, Szlovákiának egy. 

Mivel az utolsó körben az olasz csapat Szlovákia ellen lépett pályára, továbbra sem érezte senki, hogy itt nagy baj lehet.

Pedig a bajok nem ott és nem akkor kezdődtek. A világbajnokságot megelőzően az olasz csapat Kamerun és Svájc ellen is csak döntetlent játszott, Mexikótól meg kikapott. Ezek azonban csak felkészülési mérkőzések voltak. Ma már tudjuk, puszta önáltatás volt az, hogy a Szlovákia elleni utolsó csoportmeccs előtt az 1982-es spanyolországi világbajnokságot citálta minden olasz drukker. Akkor ugyanis az itáliai csapat három vérszegény döntetlennel kezdte a csoportküzdelmeket, majd meg sem állt a világbajnokság döntőjéig, amelyet az NSZK ellen meg is nyert. 2010-ben, a Dél-afrikai Köztársaságban mindenki tudta, hogy ezt az olasz keretet botorság összehasonlítani a ’82-es, de még a 2006-os csapattal is. 

A meccs:

XIX. labdarúgó-világbajnokság, F csoport, 3. forduló: Szlovákia–Olaszország 3-2 (1-0)
Ellis Park, Johannesburg, 55 ezer néző. Vezette: Webb (angol)

Szlovákia: Mucha – Pekarík, Skrtel, Durica, Zabavník – Stoch, Strba (Kopúnek, 86.), Hamsík, Kucka, Jendrisek (Petrás, 94.) – Vittek (Sesták, 92.)
Olaszország: Marchetti – Zambrotta, Cannavaro, Chiellini, Criscito (Maggio, 46.) – Gattuso (Quagliarella, 46.), De Rossi, Montolivo (Pirlo, 56.) – Pepe, laquinta, Di Natale.

Gól: Vittek (25., 73.), Kopúnek (89.), ill. Di Natale (81.), Quagliarella (92.)

Az olasz válogatott bágyasztó játéka dermesztően hatott a dél-afrikai télben. A türelmét vesztett közönség a 15. percben hullámozni kezdett, ennél komolyabb kritika aligha érhette volna a világbajnokot. Amikor a szlovák csapat Vittek lövése után a 25. percben vezetést szerzett, egyszerre dermedt meg minden olasz. Pedig a java csak ezek után következett. A 73. percben már kettővel mentek a szlovákok, s ugyanez volt a helyzet, amikor az eredményjelző 3-1-et mutatott. A vége 3-2 lett oda, az összecsapás után minden olasz újságíró a szavakat kereste. Mit lehet ilyenkor előhúzni a zsákból? Mondjuk az 1966-os angliai világbajnokságot, amelyen Észak-Korea intézte el a dél-európai csapatot. Ennek nyomán a hazatérőket a római reptéren rohadt paradicsommal dobálták meg az elkeseredett olasz drukkerek. Félő volt, hogy most is valami hasonló történik, bár az akkori rezignáltság már jelezte: ennyire tán nem lesz vészes a helyzet.

Csoszogó öreg olasz nyugdíjasok

Akik látták a 2010-es olasz csapatot, joggal kérdezhették: hová tűnt a tűz ebből az együttesből? Az idősebb játékosok fáradt nyugdíjasként csoszogtak a gyepen, a fiatalabbak meg koravén öregembereknek tetszettek. Csak a szövetségi kapitány, Marcello Lippi érezte azt, hogy itt valami nagyon nincs rendben, mert a mester az óriási blama után azonnal lemondott. 

Szlovákia meg? 

Maga volt a csoda és ezt mi, magyarok is úgy néztük, hogy a sárga irigység evett meg bennünket.

Északi szomszédunk ugyanis vb-újoncként verte meg a világbajnokot. Erre pedig semmi jel nem utalt – azok után főleg nem, hogy a szlovák csapat a csoportban az első két meccsen rettenetesen játszott. A hangulatra jellemző volt az az eset, hogy Vladimír Weiss, a szlovákok szövetségi kapitánya a Paraguay ellen elveszített mérkőzést követően az egyik kritikus szlovák újságírót köcsögnek nevezte, továbbá azt sziszegte felé, hogyha az illető még egyszer bírálni merészeli a csapatot, a mester szétveri a zsurnaliszta pofáját. Olaszország legyőzése mindent megváltoztatott, a szövetségi kapitány és a kissé megfélemlített kolléga gyorsan kibékült, miközben egymás hátát lapogatták.

Teljes lett az olasz szurkolók döbbenete Dél-Afrikában Fotó: AFP/Andreas Solaro

Itáliában kissé más volt a hangulat. Az olasz lapok nem fogták vissza magukat, egyenesen az írták, hogy a labdarúgó-világbajnokságok történetében ilyen rossz olasz együttest még sosem láttak. A La Gazzetta Dello Sport szalagcímében ennyit közölt: „Teljes feketeség.”

„Szlovákia és Új-Zéland tiszteletre méltó csapatok, de semmi több. Ha legalább az egyiket nem verjük meg, akkor nincs helyünk itt tovább” – fogalmazott Gianluigi Buffon, miután Olaszország válogatottja 3-2-re kikapott Szlovákiától, így a címvédő már a csoportkörben búcsúzott a további küzdelmektől. „Teljes mértékben szégyent hoztunk magunkra” – nyilatkozta Andrea Pirlo. Daniele De Rossi szerint akkor fogják majd fel igazán, hogy mekkora szégyent hoztak magukra, ha visszatérnek Olaszországba. A Roma középpályása a mérkőzés előtt el sem tudta volna képzelni a kiesést:

Nevettünk és tréfálkoztunk a mérkőzés előtt, egy pillanatig sem hittem, hogy kiesünk a csoportkörben. Lehetetlennek tűnt.

Miként az is lehetetlennek tetszett, hogy ez a szlovák csapat mély nyomokat hagyjon maga után a világbajnokságon. S ez pontosan így is történt: az olaszokat legyőző hősök a nyolcaddöntőben simán kiestek Hollandia ellen. S ez akkor sem volt számukra vigasztaló, ha pár nap múlva a hollandok a spanyolok ellen vb-döntőt játszottak.