A csontzenét levezényelte, a vb-döntőt elvették tőle

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 39. részben azt meséljük el, hogy a világ egyik legjobb labdarúgó-játékvezetője, Palotai Károly hogyan küzdött meg az 1978-as vb-n a brazilok és az argentinok csontzenét hozó összecsapásával.

Palotai Károly, aki nem vezethette le az 1978-as labdarúgó vb-döntőjét Forrás: dpa Picture-Alliance / AFP

Az akkori szaksajtó szerint a vb álomdöntőjét majd éppen a brazil és az argentin csapat találkozójának tekintették. A sorsolás is úgy „rendelkezett”, hogyha a két dél-amerikai gigász nem botlik meg az előcsatározások során, akkor csak a döntőben találkozhatnak egymással. Majdnem így is történt. 

Arra azonban sem a brazilok, sem a szakértők nem számítottak, hogy a háromszoros világbajnok nem tudja megnyerni a C csoport küzdelmeit, mert a svédek és a spanyolok ellen is csak döntetlent tud elérni.

A csoportban elért második helyezés pedig a brazil csapat számára azt jelentette, hogy már a középdöntőben szembe kellett nézniük a házigazdákkal. Azzal pedig, hogy a két óriás azonos középdöntőbe került, az álomdöntő esélye is odalett, hiszen a középdöntőből csak a győztes juthatott be a döntőbe (az 1978-as vb-n nem rendeztek elődöntőket.)

1978. június 18. Az egész világ ezzel a mérkőzéssel foglalkozott. A brazilok és az argentinok összecsapásával. 

A FIFA egy nappal az ütközet előtt jelentette be, hogy a mérkőzés bírója Palotai Károly lesz.

A Képes Sport 1978. augusztus 8-i számában Palotai Károly így beszélt erről. „Ez a 90 perc nemcsak sportmérkőzés volt, hanem két nemzet megmérettetése is egy kicsit. Brazília a vb-felkészülés időszakában tudatosan kerülte a találkozást Menotti argentin válogatottjával. (A selejtezőkben nem kellett játszaniuk, mert a házigazdák automatikusan a tizenhatos döntő résztvevői voltak – a szerk.) Mindenki mindent egy lapra tett fel, mert előzetesen ezt a csatát várták a vb-döntőnek.”

A Népszabadság azt írta, hogy Palotai Károly élete legnehezebb feladata előtt áll. A fővárosi Carlton Hotelben elszállásolt bírókat szinte hermetikusan elzárták a külvilágtól. A FIFA éppen az argentin–brazil meccs előtt rendezett közös vacsorát a bíróknak és az újságíróknak. Két nap volt még ekkor a nagy összecsapásig, Palotai Károly így beszélt az érzéseiről. „Azt hiszem, életem legnehezebb mérkőzése előtt állok, pedig már volt néhány rázós meccsem. De hát majd nagyon vigyázok rá, hogy ne kerüljek külső befolyások alá. Remélem, megúszom ezt is.”

A meccs:

XI. labdarúgó-világbajnokság, középdöntő: Argentína–Brazília 0-0 (0-0)
Rosario, 44 ezer néző. Vezette: Palotai Károly

Argentína: Filiol : Olguin, L. Galvan, Passarella, Tarantini – Ardiles (Villa), Gallego, Kempes – Bertoni, Luque, Ortiz (Alonso).
Brazília: Brazília: Leao – Toninho, Oscar, Amaral, Neto (Edinho) – Batista, Chicao, Dirceu, Mendonca (Zico) – Gil, Roberto.

Akik azt hitték, azt várták, hogy ez a mérkőzés a látványos megoldásokat, nagyszerű gólokat, csodás jeleneteket felvonultató összecsapás lesz, súlyosan csalódtak. Voltaképpen egyetlen ország volt a világon, amely örvendezett a 0-0-s végeredmény után: Argentína. Palotai Károly az első perctől kezdve igyekezett megfékezni az indulatokat, kiosztott négy sárga lapot és összesen 50 szabadrúgást ítélt. Az első sárgát amúgy a 44. percben kapta meg Chicao, 

tehát majdnem egy teljes félidőn keresztül Palotai úgy tartotta féken a két együttest, hogy nem kellett a zsebébe nyúlnia.

A mérkőzést követő nemzetközi szakvélemények szerint minden idők legjobb labdarúgó játékvezetését láttuk.

„Palotai Károly sokat tett azért, hogy a gyepen és a stadion lelátóján is nyugalom legyen, bíráskodása egyszerűen káprázatos volt” – írta jelentésében a DPA német hírügynökség. 

Argentína végül megnyerte az 1978-as labdarúgó-világbajnokságot. Fotó: DPA

„A játékosok olyan felfokozott hangulatban léptek pályára, hogy a meccs előtt tíz percig azon gondolkodtam, egyáltalán be tudom-e fejezni az összecsapást?” – emlékezett vissza Palotai Károly a rosariói ütközetre. Az elején szóval, gesztikulálással igyekeztem megfékezni a csontzenét, próbáltam később a sárga lapos figyelmeztetéshez folyamodni. 

Szegény játékosok, szerintem ők csak szenvedői voltak egy nemzeti méretű, felfokozott várakozásnak, bizonyításvágynak. Felemelő érzés volt egyébként, életem legszebb emléke ez a meccs.

Külön öröm, hogy a hármas sípszó után mindkét csapatból többen odajöttek és megköszönték a bíráskodást. Mit mondjak? Könnyebb volt a szívem. Az előtte való éjjel alig aludtam, de Rosarióban nem is lehetett. Volt abban nagy adag taktika is, hogy az egész éjjel tartó autóduda-koncert, meg ki tudja, hányféle csalafintaság próbálta megszöktetni az álmot a brazil játékosok szeméből.”

Ezzel a 0-0-s döntetlennel, na meg azzal, hogy a perui válogatott argentin származású, Argentínában született és a perui állampolgárságot a vb előtt felvevő kapusa, Ramon Quiroga, na meg a perui védelem hat gólt engedett be a középdöntő utolsó, Argentína–Peru mérkőzésén, a házigazdák jobb gólkülönbségüknek köszönhetően előzték meg a brazilokat és jutottak a vb-döntőjébe.

Miért nem vezethette Palotai Károly a vb-döntőjét?

„A bíróküldés előttünk is ismeretlen csatornákon forrja ki magát” – mondta el minderről Palotai Károly, aki a brazil–olasz bronzmérkőzésen lengethetett, azaz partjelző volt. Ezt adta neki a FIFA bíróküldő bizottsága, amely négy órán keresztül tanácskozott arról, ki vezesse a döntőt. Ma már azt is tudjuk, hogy a nemzetközi játékvezetéstől akkor búcsúzó olasz Gonella és az uruguayi Barreto volt a kalapban.

A dél-amerikaiak mindenképpen azt akarták, hogy az uruguayi vezesse a döntőt – még szép. Palotairól hallani sem akartak – a FIFA a rá nehezedő hatalmas nyomás közepette annyit tudott elérni, hogy ismét európai bíró vezessen, ahogy a futball világbajnokságok addigi történetében mindig.

Látszólag szembeszálltak tehát az argentin érdekekkel. Látszólag.

Mert a döntőben Gonella is megtette a magáét – erről a vesztes hollandok tudnának mesélni pár fejezetet, akik viszont azt szerették volna, hogy Palotai fütyüljön. Nem jött be az elképzelésük. 

A holland Jan Poortvliet (narancssárga mezben) és az argentin Daniel Bertoni összecsapása az 1978-as labdarúgó vb döntőjében. A háttérben a meccset vezető olasz Sergio Gonella. Fotó: DPA/AFP

„Az olasz kollégámról már a Mundial előtt mindenki tudta: visszavonulni készül. Szép búcsút érdemelt. Megkapta” – mondta Palotai, aki elmesélt még egy történetet.

„Amikor Rosarióba vittek minket repülővel, természetesen mindenki tudta, hogy az álomrangadót én vezetem. 

Nosza, a pilóta behívott a fülkébe, tett egy tiszteletkört a város fölött csak a fotózás kedvéért. Amikor kellőképpen kigyönyörködtük magunkat segítőimmel, így szólt az argentin pilóta: ugyan, fütyüljön már úgy Palotai úr, hogy a következő utamon is jó kedvem legyen.

Az 1978-as világbajnokságot végül Argentína nyerte meg. Palotai Károly 1982-ben ott lehetett élete harmadik, egyben utolsó labdarúgó-világbajnokságán, a spanyolországi eseményen, ahol egyetlen csoportmeccset, Ausztria és Franciaország összecsapását vezethette. Sem Eb-döntőben, sem vb-fináléban nem fújhatta a sípot. 

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.