Büszkesége a női Szoboszlai, fájdalma a politikai színvakság

Juhász Dorkát az elmúlt napokban az is megismerte, akit nem különösebben foglalkoztat a kosárlabda. A világbajnokságra kijutott női válogatottunk világklasszis játékosa történetesen a Rátgéber Akadémián nevelkedett. Az intézmény névadó szakemberét, Rátgéber Lászlót is szükségtelen bemutatni. A korábbi szövetségi kapitány, Euroliga-győztes edző a maga utánozhatatlan stílusában kárhoztatja a kicsinyességet, összefogásra buzdít és figyelmet kér, mert szerinte helyzet van – a kosárlabdában és úgy általában a magyar sportban is.

Rátgéber László győzelemre született Fotó: MN-archív

Juhász Dorka, a női Szoboszlai a Rátgéber Akadémia büszkesége

– A csapatból hárman az ön tanítványai, hiszen anno Juhász Dorka, továbbá Kiss Virág a Rátgéber Akadémián nevelkedett, a csupán tizennyolc éves Josepovits Kinga pedig jelenleg is az akadémia játékosa. Visszaigazolás, Juhász Dorkára gondolva az akadémia munkájának védjegye a mostani siker?
– A felsorolást hadd egészítsem ki a válogatottban már szintén bemutatkozott Wentzel Nórával, továbbá a keretbe behívott, a vb-felkészülést szintén végigdolgozó Rátkai Eszterrel és Laczkó Sárával.

Tudja, mi a közös a hat játékosban azon felül, hogy mindannyian a Rátgéber Akadémián nevelkedtek? Az, hogy tizenhat évesen mindannyian megkapták az esélyt az NB I-ben.

Hasonló elv szerint dolgozunk a fiúknál is, de az eltérő biológiai érés miatt náluk a bemutatkozás inkább tizennyolc éves korra tehető.

Juhász Dorka Pécsről indulva lett a magyar női kosárlabda-válogatott vezéregyénisége Fotó: MKOSZ

– Juhász Dorka mára világklasszissá érett, minden lépését figyelem övezi. Gyerekként is lehetett látni, hogy mekkora tehetség?
– Igen. Minden adottsága megvolt a játékhoz, a tehetség elkötelezettséggel és szorgalommal párosult, amit persze egy gyerek esetében egyszerűbb és pontosabb úgy megfogalmazni, hogy imádta a kosárlabdát. Ő a női Szoboszlai. Látom, meglepődik. Miért, hát nem? Ugyanúgy erős családi háttér állt mögötte, az édesanyja, korábbi játékosom, Balázs Hajnalka kiváló, válogatott kosárlabdázó volt, aki felismerve a lánya tehetségét, okosan, ügyesen terelgette, nevelte. Dorkát eleinte irányítónak szántuk, később dobónak, az NB I-ben húsz-harminc pontokat átlagolt kívülről, de csak nőtt és nőtt, így végül center, négyes poszton szereplő klasszis vált belőle olyan adottságokkal, hogy irányítóként, pontgyárosként is megállja a helyét. Dorka továbbá hatalmas harcos, arra kevesen lettek volna képesek, amit ő Minnesotában anno elért, hogy több mint tíz jelölt közül a kőkemény edzőtábor végén őt választották ki a WNBA-csapatba, amellyel később egészen a döntőig jutott.

Egyetlen különbség van közötte és Szoboszlai Dominik között. Az akadémiai háttérnek köszönhetően Dorkának nem kellett már tizenöt, csupán tizennyolc évesen külföldre igazolni, ami, túllépve az ő esetén, a szülőknek úgy általában megnyugtató.

Éppen ez az, amit sokan nem értenek. Rendre a fejemre olvassák, az akadémiának ugyan miért van szüksége felnőtt, ráadásul első osztályú csapatra, hát nem az az akadémia feladata, hogy játékost neveljen? Én ennél is tovább lépek: lehetőség szerint nemzetközi szintű csapatra van szükség.

Felnőtt csapat nélkül olyan az akadémia, mint klinika nélkül az orvosi egyetem. Elmélet csupán.

 

Euroliga-győztesként vissza Pécsre

– Az akadémia Rátgéber László játékszere, amit kiharcolt, kisírt magának.
– Ez kérdés vagy állítás?

– Az irigyek véleménye.
– Értem. 

– De hogy kérdést is feltegyek: nemzetközileg is ünnepelt, Euroliga-győztes edzőként miért akart akadémiát alapítani?
– Több hatás eredményeként. Pécsen, a PVSK-val akartam Euroligát nyerni, hittem benne, hogy sikerül. Többször ott álltunk a diadal kapujában, de nem tudtunk belépni rajta, hiányzott hozzá a pénz. Hogy kevés vagy sok, abba most ne menjünk bele, viszonyítás kérdése. Amikor látszódott, hogy az álmom, a közös álmunk nem válik valóra, lehetőséget kaptam, hogy Moszkvában a Szpartaknak nevezett világválogatott edzője lehetek. Hogyan utasíthattam volna vissza? 2009-ben megnyertük az Euroligát, utána lelőtték a klub elnökét. Majd a szintén sztárokkal teletűzdelt Fenerbahce edzője lehettem, ahol ismét együtt dolgozhattam minden idők legjobb női kosárlabdázójával, a hatszoros olimpiai bajnok Diana Taurasival. Hatszoros olimpiai bajnok, úristen… 2004 és 2024 között, húsz éven át folyamatosan a csúcson. Felfoghatatlan. És én, az újvidéki magyar srác az edzője lehettem.

Szerepelek Taurasi filmjében, azt hiszem, ez edzői karrierem legnagyobb elismerése.

Taurasit hamis doppingvád miatt eltiltották, később fel is mentették, Penny Taylor is kiesett a csapatból, mégis megnyertük a török bajnokságot. Majd letartóztatták a klub elnökét. Akkoriban többen élcelődtek velem, hogy egymást követő két évben felemésztettem a két legtehetősebb klubelnököt. Lehet rajta poénkodni, de nem vicc. Ám volt ennél egy nyomósabb érvem is. Nem akartam, hogy miattam a családom is ezt a vándoréletet élje. Nem nagy szavak, tényleg így gondoltam: azt szerettem volna, hogy a gyerekeimnek legyen igazi gyerekkoruk, otthonuk, barátaik, hazájuk, ezért haza akartam jönni.

Rátgéber László 2009-ben a Diana Taurasi fémjelezte Szpartak Moszkvával megnyerte az Euroligát

– Újra átvehette volna a PVSK irányítását. Miért vágyott másra?
– A magyar kosárlabda időközben még nagyobb hátrányba került a nemzetközi élmezőnyhöz képest. De nem ez volt a fő ok. Pécsett eleinte, a kilencvenes években mindenes voltam, egy személyben vezetőedző, erőnléti edző, videóelemző, sportpszichológus, marketinges. Majd eljutottam az edzői szakma csúcsára, vagy inkább végállomásához, amit én egomenedzsmentnek nevezek. A mai úgynevezett vezetőedzők, természetesen nemcsak kosárlabdában, hanem más sportágakban, így labdarúgásban is az edzéstechnológiák menedzserei. Amellett, hogy irányítják a szakmai munkát és ők vannak a kirakatban, a lényeget tekintve egy szervezetet fognak össze, kezelik a vitás helyzeteket a pozíciójuk, tekintélyük adta felhatalmazással. Az angol futballban a menedzser pozíció ezt tökéletesen fejezi ki. Nem azért, mert derogál, de aki egyszer eljutott erre a szintre és eme minőségben megfelelt az elvárásoknak, az miért lépne vissza tanító bácsinak? Nevezhetjük ezt motivációnak, becsvágynak, az volt a célom, hogy valami mást csináljak, igazán nagyot alkossak.

Orbán Viktor beszélgetésre invitálta…

– Így született meg a Rátgéber Akadémia. Körbevezetett a létesítményen, ami ránézésre mindennel együtt tízmilliárd forintos nagyságrendű, sőt a százmilliárdot közelítő beruházás.
– Álljunk meg, hárommilliárd forintból készült el az akadémia. Elnézést, ezt nem tudom másképp mondani, de tényleg sz…rból építettünk várat, hiszen a korábbi szennyvíztelep helyén húztuk fel a létesítményt. Nem csak a tervezést, a kivitelezést is személyesen felügyeltem, büszkén vállalom, hogy egyetlen forintot sem herdáltunk el.

– A hárommilliárd is nagy összeg. Kitől, hogyan kapta a támogatást?
– Itt jön a képbe a motiváció harmadik eleme. Miután hazajöttem, előbb a férfiválogatott szövetségi kapitánya lettem. Nem szépítem, nem volt egy sikertörténet, mondhatom, hogy csőbe húztak, de ha kérhetem, ne merüljünk el a részletekben, leszűrtem a tanulságokat. 2010-ben először Baján tartottam nyári kosárlabdatábort, majd 2011-ben Pécsen megkezdte működését az akadémia, akkor még szükséges infrastruktúra híján. Fordulatot az jelentett, amikor 2013-ban a miniszterelnök úr megbeszélésre invitált. Soha egyetlen politikus, egyetlen sportvezető sem beszélt velem nagyobb tisztelettel, mint Orbán Viktor. Kötelességem viszonozni ezt a bizalmat. Az a legkevesebb, hogy legjobb tudásom szerint felügyeltem az akadémia építését egészen a 2018-as avatásig és így igyekszem végezni a munkámat azóta is. Mivel a támogatást közvetlenül a kormánytól kaptam, Pécs városa nem tekinti pécsinek az akadémiát, inkább a másodosztályú PVSK-t támogatja.

Nos, Orbán Viktor nem firtatta, hogy annak idején Toller Lászlóval is együttműködtem, bezzeg a jelenlegi pécsi vezetőség nem tud túllépni azon, hogy a Rátgéber Akadémia élvezi a kormány bizalmát. Súlyos, nagyon súlyos színvakság, a helyi érdekek, a lokálpatriotizmus negligálása ez a viselkedés.

Szívügye az akadémia Fotó: Löffler Péter

Rátgéber László: Ennél is van feljebb!

– Az akadémia városi támogatás híján is, köszöni, jól megvan. Juhász Dorkával büszkélkedhet, neveli a tehetségeket, férfi- és női csapata is az első osztályban szerepel, mi több, a női együttes készül a negyeddöntővel kezdődő rájátszásra. Miért van mégis hiányérzete?
– Szeretem a munkámat, de ez mégiscsak a munkám, nem a hobbim. Amit elterveztem, megígértem, azt teljesítettem. Azt is felelősségteljesen állítom, ennél is van feljebb. Ne szűkítsük le a kérdést Pécsre, gyakran ütközöm akadályokba. Nehezen fogadom el, hogy ennek csupán a forráshiány az oka. A női válogatott sikere is azt bizonyítja, a magyar kosárlabdázás női vonalon képes nemzetközi teljesítményre, és persze a férfiak is többre hivatottak. Ám ebből csak akkor lesz „high performance”, ha mindenki hozzáteszi a magáét.

– A „high performance” az elveinek összegzése. Az elmúlt években számos aforizmát megfogalmazott, amelyek nem csak egy sportklubra, bármely szervezetre érvényesek. Ízelítőül egy csokorral ezek közül: „Alakítsd ki a kultúrádat, mielőtt kialakul magától!”; „A csapatmunka az átlagemberből is kihozza az átlag feletti teljesítményt”; „Soha ne vezess be olyan szabályt, amit a legjobb embered nem fog betartani!”; „Minden szervezet kultúráját az a legrosszabb viselkedés alakítja, amelyet a vezető hajlandó tolerálni”; „Törődj többet a jellemeddel, mint a hírneveddel!”; „Ne fogadd el a győzelemben azt, amit a vereségben sem fogadnál el!”; „Dicsérd meg azt a viselkedést, amit szokásként szeretnél visszalátni!”; „Éreztesd az embereiddel, hogy számítasz rájuk!”; „Hozzáértőbb emberekkel dolgozni áldás, nem fenyegetés”; „A győzelem és a vereség mulandó, önmagad legyőzése örökkévalóság”; „Az a csapat, amelyik keményen dolgozik, nehezen veszít”. Ezek így, együtt akár külön fejezetet is alkothatnának Paulo Coelho A fény harcosának kézikönyvében, ám rendszerbe illesztve őket felsejlik mögöttük egy gondolkodásmód, divatosan filozófia. Honnan merítette eme bölcsességeket?
– Innen-onnan. Volt, amit olvastam, volt, ami nekem ugrott be, alkalmasint túlfűtött állapotban egy mérkőzés utáni interjúban. Idővel ezeket elkezdtem összegyűjteni és igen, rendszerbe foglalni. A magyarázattal együtt talán azt bizonyítják, hogy a tapasztalat jelentőségét nem szabad alábecsülni, harmincévnyi tapasztalatot nem lehet öt év alatt megszerezni.

Nem hiúságból, hanem látleletként mindezt úgy is összegezhetjük, a magyar sportot, sőt talán az egész társadalmat gyakran a teljesítmény- és tudástisztelet hiánya is jellemzi.