Borisnál még a mosónő is kulcsember

„Fájt a kiesés, de nem kell csodálkoznunk, hiszen 210 perc alatt egyetlen gólt sem tudtunk szerezni.”

Michael Boris színvonalas tornát vár Fotó: Kovács Tamás Forrás: MTI

Ősrégi aranyigazság: nincs olyan, hogy erkölcsi győztes. Ezzel együtt a labdarúgó Magyar Kupa elődöntőjében búcsúzó egyik csapatnak, az MTK-nak csak pillanatnyi elkeseredésre van oka, hiszen a legfontosabb feladatot teljesítette a fiatalokkal teletűzdelt gárda: jövőre ismét az első osztályban szerepel.

– Fájt a kiesés, de nem kell csodálkoznunk, hiszen 210 perc alatt egyetlen gólt sem tudtunk szerezni – igaz, a Honvéd sem –, a tizenegyesek pedig már az orosz rulettre hasonlítanak, az tényleg lutri – mondta az MTK német vezetőedzője, Michael Boris (képünkön). – Az első meccsen domináltunk, a másodikon is több helyzetünk volt, mint a Honvédnak. Amikor elkezdődik a következő szezon, erősebben fogunk visszajönni a bajnokságba és a kupába is.

Felvetettem a korábban korosztályos magyar válogatottakkal foglalkozó trénernek, hogy az októberi, Budafok elleni NB II-es rangadóhoz képest – amikor legutóbb láttam a kék-fehéreket – klasszisokat javult a csapata.

– Ez nemcsak az én érdemem, remek a stábunk, beleértve a szertárost és a mosónőt is. Ez nem vicc, nálunk mindenki tudja a dolgát – folytatta. – Közös a filozófiánk, és ezért fejlődik a csapat. Egyre jobbak a fiatalok, akik hisznek a közös munka értelmében. Sajnos a nap végén csak az számít, hogy nem rúgtunk gólt a kupa elődöntőjében. De szükségünk van az idősebbekre, Kanta Józsira, Pintér Ádámra, Bogeszre (Bognár István – a szerk.), Lencsére, nemcsak a pályán, hanem az öltözőben is. Rendszerint a fiatalokkal kezdünk, aztán a rutinos játékosok is beszállnak.

Fotó: MTI / Kovács Tamás

Megemlítettem Michael Borisnak, hogy az első elődöntőn mutatott egyérintős futballjuk már a sztárcsapatokat idézte, természetesen azok hatékonysága nélkül.

– Igyekszem innen és onnan felcsipegetni azt, ami nagy hatással van rám. Pep Guardiolától, Jürgen Klopptól, de nem elég a „copy and paste”, a szolgai másolás. Ez olyan, mint a svédasztal, ki kell csemegézni a legfinomabb falatokat és hozzátenni a magunkét. Támadó szellemű futballt akarunk játszani, de ha védekezésre kényszerülünk, tudni kell visszaszerezni a labdát, ezért is gyakoroljuk annyit a letámadást (persze németül mondja: gegenpressing). Ezeknek a taktikai elemeknek az elsajátításához idő kell, de a magyar játékosok szeretnek tanulni. Élvezem a munkát Magyarországon az első perctől fogva, már az MLSZ alkalmazásában is élveztem. A korosztályos válogatottakban ismertem meg Bese Balázs kapust, Nagy Zsombit, Katona Mátét, Csekuszt (Cseke Benjámin – a szerk.), akit Paksról hoztunk vissza, mert ismertük a futómennyiségét, Gerzsont (Gera Dániel), Prossert, akit Diós­győrből csábítottunk el, Zuigebert, Schönit (Schön Szabolcs), Palincsárt, Bíró Bencét, akiért Portugáliába kellett mennünk. Nem sok olyan játékos van az 1994 után születettek között, aki ne fordult volna meg a kezem alatt. Ezért is olyan egységes ez a fiatal csapatunk.

És ha még a gólok sem maradnának el…