Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi
– Hároméves voltam, amikor a szüleimmel átköltöztünk Magyarországra, de az ottani kapcsolataim máig élnek – elevenítette fel a gyerekkorát Sofron István. – Tizenkét éves koromig a nyarakat mindig otthon töltöttük, a gyerekkori barátaimmal és a rokonokkal máig tartom a kapcsolatot, de persze a sportolás mellett ritkábban, úgy kétévente tudok hazalátogatni. Az egykori fehérvári kedvenc, aki az előző idényt a MAC-nál töltötte, tőlünk értesült az aláírásgyűjtésről, de egyből kérte is, hogy küldjük el neki a linket. A gólerős szélső, mint mindenki, az otthonában vészeli át a járvány heteit, s egy cseppet sem unatkozik.
– Egyéves a kislányunk, éppen most tanul járni, szinte minden időnket kitölti, olyankor edzem, amikor alszik – jellemezte jelenlegi életét a népszerű Sofi, aki éveken át nem éppen erről volt híres, de lám, ő is megállapodott. – Szerencsére már egy éve berendeztem egy konditermet az érdi kertes házunkban, így nem kell más lehetőség után kutatnom, otthon tökéletesen el tudom végezni a szükséges gyakorlatokat.
Adorján Attila – Becze Tihamérhoz hasonlóan – inkább alávetette magát a nemzetközi szövetség szigorú szabályának, és négy éven át nem játszott a román válogatottban, csak hogy azután a magyarban szerepelhessen. Ez mindennél többet elmond a hazafiúi érzéseiről. A politika, még ha civil kezdeményezés is, nem igazán foglalkoztatja, de egyetért az aláírásgyűjtéssel. Ezekben a hetekben azonban már csak azért sem utazott haza Székelyföldre, mert Miskolcon könnyebben meg tudja oldani az edzéseit. – Romániában sokkal szigorúbbak a szabályok. Miskolcon ugyan csak egyesével, egymást váltva, utána a fertőtlenítést elvégezve, de mégiscsak le tudunk járni az edző- és metodikai központba, ahol megfelelő körülmények mellett lehet gyakorolni – mondta a DVTK kapusa.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!