Érzéseikkel szavaznak a székelyek

Bartalis István, Becze Tihamér, Sofron István, Adorján Attila. Négy magyar válogatott jégkorongozó. Összefűzi őket, hogy mind a négyen a Székelyföldön születtek. Természetesen a járvány heteiben is elsősorban profi sportolókként igyekeznek élni, de amikor az Európai polgári kezdeményezés a nemzeti régiók védelmének ügyében indított aláírásgyűjtésre hivatkozva kerestük őket, akkor szívesen meséltek a székely gyökereikről.

Sofron és Bartalis kötelékei eltéphetetlenek a szülőföldhöz Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi

Bartalis István, amint lefújták a svéd másodosztály, az Allsvenskan rájátszását, azonnal jött haza, Székesfehérvárra, illetve Győrbe, ahol a párja él.

– Mindig itthon, egyedül készülök fel az új idényre, ezért a jelenlegi járványhelyzet az én életemet nem változtatta meg gyökeresen – mondta a 29 éves center, akinek nagyon jól ment a játék a 2019-20-as évadban, erre alapozva szeretne visszakerülni az első osztályba. – Általában április végén, május elején ér véget, idén viszont már március elején lezárult a szezon, tehát több idő jutott pihenni, regenerálódni. Augusztusig a szokásos program szerint edzek, futok, bringázom, kondizom, kiegészítésképpen squashozom és teqballozom idehaza.

Eltérést még az jelenthet, hogy ezen a nyáron valószínűleg elmarad a szokásos székelyföldi rokonlátogatás. Bartalis – jó barátjához, Beczéhez hasonlóan – Gyergyószárhegyen nevelkedett. – Természetesen tartom a kapcsolatot az otthoniakkal. A modern politikai törekvésekkel, így ezzel az aláírásgyűjtéssel azonban nem foglalkozom különösebben, mert nem hiszek benne, hogy bármit is megoldana, bármin is változtatna. Történjen bármi, magyarok, ahogy eddig is, ezután is élnek majd saját kultúrájukat megtartva a Székelyföldön – fogalmazta meg hitvallását.

Amikor telefonon kerestük, Becze Tihamér éppen boltba készült. Erdélyben, közelebbről Csíkszeredában ez most nem is olyan egyszerű dolog. Kijárási tilalom van érvényben, csak adott célból lehet elhagyni a lakást, s ehhez minden esetben ki kell tölteni egy nyilatkozatot. Románul, hogy rátérjünk témánkra. – Hetedikes voltam, amikor Magyarországra költöztem, hogy ott hokizhassak – mondta Becze, aki két éve hazatért, a helyi Sportklubban játszik.

– A román nyelv addig sem volt az erősségem, és azóta sokat felejtettem. Még csak-csak megértem a románt, de alig beszélem. Csíkszeredában persze enélkül is lehet boldogulni, de a hivatalos papírokat, mint most ezt a nyilatkozatot, csak románul lehet kitölteni. Ez sok ember életét megnehezíti, ezért is írtam alá a kezdeményezést, kijárna az itt élőknek, hogy az anyanyelvüket mindenhol használhassák. Becze futni is csak az engedély birtokában mehet el, különben otthon, a lakásban erősít, de legalább több időt tölthet az egyéves kisfiával.

Sofron és Bartalis kötelékei eltéphetetlenek a szülőföldhöz
Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi

– Hároméves voltam, amikor a szüleimmel átköltöztünk Magyarországra, de az ottani kapcsolataim máig élnek – elevenítette fel a gyerekkorát Sofron István. – Tizenkét éves koromig a nyarakat mindig otthon töltöttük, a gyerekkori barátaimmal és a rokonokkal máig tartom a kapcsolatot, de persze a sportolás mellett ritkábban, úgy kétévente tudok hazalátogatni. Az egykori fehérvári kedvenc, aki az előző idényt a MAC-nál töltötte, tőlünk értesült az aláírásgyűjtésről, de egyből kérte is, hogy küldjük el neki a linket. A gólerős szélső, mint mindenki, az otthonában vészeli át a járvány heteit, s egy cseppet sem unatkozik.

– Egyéves a kislányunk, éppen most tanul járni, szinte minden időnket kitölti, olyankor edzem, amikor alszik – jellemezte jelenlegi életét a népszerű Sofi, aki éveken át nem éppen erről volt híres, de lám, ő is megállapodott. – Szerencsére már egy éve berendeztem egy konditermet az érdi kertes házunkban, így nem kell más lehetőség után kutatnom, otthon tökéletesen el tudom végezni a szükséges gyakorlatokat.

Adorján Attila – Becze Tihamérhoz hasonlóan – inkább alávetette magát a nemzetközi szövetség szigorú szabályának, és négy éven át nem játszott a román válogatottban, csak hogy azután a magyarban szerepelhessen. Ez mindennél többet elmond a haza­fiúi érzéseiről. A politika, még ha civil kezdeményezés is, nem igazán foglalkoztatja, de egyetért az aláírásgyűjtéssel. Ezekben a hetekben azonban már csak azért sem utazott haza Székelyföldre, mert Miskolcon könnyebben meg tudja oldani az edzéseit. – Romániában sokkal szigorúbbak a szabályok. Miskolcon ugyan csak egyesével, egymást váltva, utána a fertőtlenítést elvégezve, de mégiscsak le tudunk járni az edző- és metodikai központba, ahol megfelelő körülmények mellett lehet gyakorolni – mondta a DVTK kapusa.

Rá is igaz, hogy nagyon várja már a vissza- és persze a hazatérést is, mert a gyökerektől csak eltávolodni lehet, eltépni azokat képtelenség.