Összetört az álma, de nem szenved többé

Még Szoboszlai Dominik berobbanása előtt Szántó Tamás volt a legnagyobb magyar labdarúgó-tehetség az osztrák Bundesligában. Húszévesen hamar alapemberré vált a rekordbajnok Rapid Wien középpályáján, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) hivatalos honlapján az évad felfedezettjének nevezték, ám az elhúzódó sérülése miatt több mint három éve nem lépett pályára tétmeccsen. S most huszonöt évesen visszavonul. Marad a bécsi klub alkalmazásában, így a hasonlóképpen induló, 33 éves korára a Bayern München élére kerülő edző, Julian Nagelsmann példája is inspirálhatja az újrakezdésben.

Forrás: skrapid.at

– Emlékszik az első pillanatra, amellyel elkezdődött a kálváriája?

– Igen – vágta rá gondolkodás nélkül Szántó Tamás, aki a visszavonulásáról nyilatkozott lapunknak. – 2018 márciusában még pályára léptem a Wolfsberger ellen, majd a rá következő keddi edzésen, egy teljesen ártalmatlan mozdulat közben szúrást éreztem a térdemben. Nem volt erős a fájdalom, de a biztonság kedvéért elküldtek az orvoshoz. Az MR-vizsgálat kimutatta, hogy a térdkalácsom alatt porckopás alakult ki. A doktor azt javasolta, hogy műtsük meg, rutinfeladat volt, kitisztították az érintett részt, és a terv az volt, hogy egy-két hónap pihenő után már teljes erőbedobással edzhetek.

Szántó Tamás ígéretesen induló pályafutása véget ért Fotó: Skrapid.at

– De nem így történt, két újabb műtét következett.

– Sajnos az első után hamar kiderült, hogy nem oldódott meg a probléma, ezért 2018 nyár végén újra kés alá feküdtem. Ez már komolyabb beavatkozás volt, megpróbálták fixálni a térdkalács helyzetét, hogy ne terhelje tovább azt a pontot, amelyen kialakult a porckopás. Fél év után kezdtem ismét edzeni, de a gond továbbra is fennállt. Végül 2019 nyarán került sor a harmadik műtétre, eltávolítottak egy kinövést a combcsont végéről, ami pont a térdkalács felett volt. Ezután azt mondták, sebészileg már rendben van a térdem.

– 2020 nyarán bizakodott, úgy tűnt, hogy ebben az idényben végre visszatérhet a pályára. Mire alapozta ezt és miért nem jött össze?

– Tavaly márciusban kezdtük el fokozatosan terhelni a térdemet a harmadik műtét után. Nagyjából akkor, amikor kitört a járvány Európában. Az április és a május nagyon jól telt, szépen kezdtem felépíteni magam, és láttam a fényt az alagút végén. Már edzőmeccseken is pályára léptem, a térdem persze nem volt a régi, de ezt elfogadtam, és próbáltam a legtöbbet kihozni magamból. Aztán ahogy intenzívebb lett a terhelés, úgy nőtt a fájdalom. A végén már megesett, hogy nem tudtam befejezni az edzést, olyan fájdalmaim voltak. Az újabb vizsgálatokból kiderült, a porckopás már súlyosabb.

– Nem volt bizalmatlan? Ahogy említette, a legelején alig érzett fájdalmat, aztán háromszor megműtötték, teltek az évek és a helyzet nem javult, sőt.

– A második műtét után jött el az a pont, amikor elkezdtem másfelé nézelődni, és szerencsére a Rapid végig támogatott ebben, nem zárkóztak el, hogy külső szakemberek is lássanak. Jártam Salzburgban, Münchenben, Budapesten és Győrben is orvosnál, tehát sokfelé mentem a segítségért.

– Mikor jutott arra, jobb, ha visszavonul?

– Most télen kezdtem erőteljesen gondolkodni ezen. Az orvosok azt mondták, injekciókkal, fájdalomcsillapítókkal még játszhatnék egy darabig, de teljes karriert, tíz évet senki sem jósolt ezzel a térddel. Ez volt az utolsó, amit akkor még huszonnégy évesen hallani akartam, de be kellett látnom, hogy plusz egy-két évért nem éri meg olyan áldozatot hozni, aminek következtében hosszú távon károsulhat az egészségem. Nem akarok úgy megöregedni, hogy sántikálok életem nagy részében. Inkább aktívan élnék, most is épp kocogtam egy jót, de a profi futball már nem megy.

A mozdulat jól kifejezi Szántó Tamás történetét Fotó: Skrapid.at/GEPA pictures/Philipp Brem

– Kiderült, mi okozta a sérülést? Genetika? Rossz technika? Pech?

– Ahány orvos, annyi vélemény, de egyvalamiben mindannyian egyetértettek: a porckopással sok futballista birkózik meg nagyobb gondok nélkül, az én esetemben maga az elhelyezkedése volt szerencsétlen és rendkívül ritka.

– Nagyon tényszerűen mesél a történtekről, mintha valaki mással esett volna meg. Pedig feltételezem, lelkileg nem volt könnyű feldolgoznia.

– Még most sem egyszerű, pedig egy ideje már tudom, mi lesz a vége. Amikor az embernek fel kell adnia az álmát, amelyért kiskorától mindent megtett, az borzasztóan nehéz. Viszont nem egyik napról a másikra történt, még három műtét után sem gondoltam arra, hogy be kell fejeznem a futballt, de közben a háttérben rakódtak le az információk, amelyek ebbe az irányba mutattak. Tehát egy folyamat volt, amelynek a feldolgozásában sokat segített, hogy a családom közel volt. Bécstől Sopron csak egy óra, sokat voltam otthon, amikor nem tudtam napi szinten edzeni.

– Az előbb álmot említett. Meg tudja fogalmazni, miről ábrándozott, ami most végleg elveszett?

– Lelkes Milan-szurkoló vagyok gyerekkorom óta, és mindig is az leszek. Nagyon szerettem volna legalább egy meccsen pályára lépni a San Siróban, amire a Rapiddal lett is volna lehetőségem, mert 2019-ben az Internazionale ellen játszott a csapat az Európa-ligában. Elég rossz érzés volt otthon ülni a tévé előtt, miközben tudtam, kis szerencsével ott lehetnék a pályán.

Szántó Tamás utolsó gólja, a Sturm Graz ellen:

– A 2016–2017-es idényben 29 bajnokin öt gólt ért el a Rapid Wienben mindössze húsz-huszonegy évesen, az UEFA hivatalos honlapja az évad felfedezettjének nevezte. A rá következő szezonban megsérült, és most itt tartunk. Dolgozik önben a „mi lett volna, ha…”?

– Persze! Aki az én helyzetemben azt mondja, nem agyal ezen, az hazudik! De ezek a gondolatok nem segítenek rajtam, és nem is tudom megmondani, meddig juthattam volna. Az osztrák bajnokság színvonalas, minden évben három-négy klub szerepel a BL és El csoportkörében, utóbbiban a Rapid is rendszeresen megfordul. Szoboszlai Dominik példája is bizonyítja, ebből a bajnokságból messzire lehet jutni.

– Az idény végén lejár a szerződése a Rapiddal. Kitöltheti? Hogyan tovább?

– Igen, kitölthetem, és utána is maradok a klubnál. A vezetők biztosítottak arról, ha van kedvem hozzá, akkor szívesen foglalkoztatnak az utánpótlásban. A nyáron lesz tizenegy éve, hogy az együtteshez tartozom, itt nőttem fel, itt szocializálódtam és mindvégig nagyon jól éreztem magam.

Ráadásul a Rapid az elmúlt időszakban is végtelenül korrekt volt velem, sosem akartak szabadulni tőlem, inkább támogattak. Szeretnék visszaadni a klubnak ebből valamit a jövőben.

– Vannak elképesztő sikersztorik hasonló helyzetből. Julian Nagelsmann húszévesen vonult vissza ugyancsak térdben jelentkező porcsérülés miatt, nemrég pedig a Bayern München szerződtette vezetőedzőnek.

– Amit ő elért, az a csúcs, és persze motiváló. Ugyanakkor látok sok volt játékost magam körül, akik nem háromszáz élvonalbeli meccsel a hátuk mögött vonultak vissza, és sikeresen dolgoznak valamilyen pozícióban. Hogy belőlem mi lesz, az majd kiforrja magát. Annyi szakterület létezik már a futballban. Lehetek edző, videoelemző, erőnléti edző, játékosmegfigyelő, sok minden, de ma még nem tudom, mihez van tehetségem és miben találom meg önmagam. Már elkezdtem egy salzburgi tanfolyamot, és a nyártól újabbakba szeretnék belevágni. Ez a tanulás ideje.

– Mit üzenne azoknak a sportolóknak, akik súlyos sérüléssel küzdenek?

– Azt, hogy meg kell tenni mindent, ami tőlünk telik, és ha ez sem vezet eredményre, akkor nyugodt lelkiismerettel lehet elhatározásra jutni. Feladni csak akkor szabad, amikor már nincs más észszerű döntés. Közhely, de az élet megy tovább.