A londoni magyar nagykövetség szóvivője nem árulta el, miért hívták vissza a lovakat, de azt mondta: «Az illetékes kollégákkal folytatott konzultációt követően úgy tudjuk, hogy a két ló problémáját azóta megoldották.»

A lovak természetesen maradnak az Egyesült Királyságban az eredeti szándék szerint.

Királyi források szerint nincs folyamatban lévő vita, és a lovak végül is a windsori Royal Mews-ban maradnak.”

(Forrás itt: https://www.dailymail.com/news/royals/article-16115475/RICHARD-EDEN-King-Charles-caught-peculiar-horsey-hoo-ha.html)

 Aha. Tehát, mint a cikkből kiderül, „magyar tisztviselők levelet írtak a királyi udvarnak, amelyben követelték az állatok visszaszolgáltatását”, továbbá megtudjuk azt is, hogy az üzenet kemény hangú volt és a magyar mezőgazdasági minisztériumból érkezett.

Ismerve a hazai viszonyokat, nehezen elképzelhető, hogy a minisztérium valamelyik tintanyalója bement egy reggel melózni, és a saját szakállára írt egy kemény hangú üzenetet a briteknek, hogy adják vissza az ajándék lovakat. Magyarul arra célzok, hogy ez nem történhetett meg legalább a miniszter tudta nélkül és a miniszter belegyezése nélkül. Ám ismerve a hazai viszonyokat, nehezen elképzelhető, hogy a miniszter csak úgy, a saját szakállára döntött volna így, vagyis azt állítom, hogy bírnia kellett a főnöke beleegyezését.

Várjatok egy kicsit, mindjárt megnézem a gugliban, ki most a mezőgazdasági miniszter – megvan: Bóna Szabolcs.

Na, Szabika, ideje mondanod valamit...

Addig is, ideidézek néhány fontos tudnivalót egy régi cikkből:

„A meglévő ajándékot az ajándékozó akkor követelheti vissza, ha az ajándékozás után bekövetkezett események, megváltozott körülmények miatt saját létfenntartása érdekében arra szüksége van, feltéve, hogy az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti – fejtette ki elöljáróban a D.A.S. JogSzerviz szakértője.”

Nyugtasson meg valaki, még nem tartunk ott, hogy létfenntartásunk két lipicai lótól függ...

Aztán:

„Az ajándék, vagy a helyébe lépett érték (például vételár) visszakövetelésnek súlyos jogsértés esetén is helye lehet, ha annak sértettje az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója, elkövetője pedig a megajándékozott vagy a vele együtt élő hozzátartozó.”

Tessék mondani, elkövetett ellenünk valami jogsértést a brit uralkodó család?

Aztán:

„A visszakövetelés jogával élhet az ajándékozó akkor is, ha az ajándékozáskor ismert feltevés véglegesen meghiúsul, és ha e nélkül a feltevés nélkül az ajándékozásra nem került volna sor. A feltevésnek az ajándékozás körülményeihez, a felek egymás közötti viszonyához és a jövőre vonatkozó terveikhez képest ésszerűnek és konkrétnak kell lennie – mutatott rá a D.A.S. JogSzerviz szakértője.”

Tessék mondani, történt valami, amiről tudnunk kéne? Van esetleg valami „feltevés”, vagy csak a sima, büdös, ó...var bunkóság van?

Aztán:

„(...) a visszakövetelés joga az ajándékozó jogutódaira nem száll át, ők nem jogosultak a megajándékozottal szemben az ajándék visszakövetelése iránt fellépni (...).”

Ajjaj! Baj van! Büdös, ó...varos bunkónak lenni van jogotok, de visszakövetelni az ajándékot nincs jogotok.

Ennyit tehát elöljáróban, ameddig a Bóna nem mond valami izgit. És van még egy történetem, mondhatni tanmesém. Így szól.

Talán a hatéves szülinapomat ünnepeltük, és szüleim zsúrt rendeztek a tiszteletemre. Alapvetően szerettem ezeket a zsúrokat, kivéve, ha meg volt hívva az a gyerek. (A nevét borítsa jótékony homály...) Annak a gyereknek a szülei kedves emberek voltak, szüleim barátai, de a gyerekük, hát az valami rémes. Állandóan hisztizett, minden baja volt, mindent magának akart és mindig szétcse...te a játékaimat, különös tekintettel a legféltettebekre, a Matchboxaimra. Szóval, ők is megérkeztek a zsúromra, és láss csodát: egy tűzpiros, gyönyörű, nyitható ajtós Landrover dzsipp matchboxot kaptam tőlük ajándékba.

Egész délután azzal játszottunk, majd amikor elindultak haza a vendégek, az a kretén barom elkezdett hisztizni, üvölteni, toporzékolni a szüleinek, hogy neki kell az a Landrover, és adjam vissza neki. Kétségbeesetten álltam ott, már majdnem én is elbőgtem magam, amikor odajött apám és félrevont:

-Kisfiam... add vissza ennek a s...ggfejnek azt az autót, máskülönben itt fog üvöltözni egész estig. Holnap veszek neked egy ugyanilyet...

Visszaadtam. A szülei szégyenkeztek, a seggfej örült, én kaptam másnap egy ugyanolyat és még választhattam egy másikat is, soha többé nem jött el a zsúromra, egyszóval mindenki örült.

Most nem is tudom pontosan, van-e tanulság, de szerintem van. Ha más nem, hát az üvöltöző, toporzékoló, hisztériázó s...ggfejre vonatkozóan biztosan. De majd a Bóna megmondja.

A lovak pedig ott vannak jó helyen, ahol vannak.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: JOE KLAMAR / AFP)