Mindent a kenuzásnak köszönhet

Ezer fokon ég, edzésről edzésre megy, tervez, szervez, intézkedik, a beszélgetés alatt is többször megcsörren a telefonja. Zala György ötvenkét évesen is aktív, csak már nem a vizet hasítja, erőnléti edzőként több sportág jeles képviselőit igyekszik karban tartani, többek között a férfi vízilabda-válogatott és Milák Kristóf felkészüléséből is kiveszi a részét. A kétszeres olimpiai bronzérmes, világbajnok kenus ugyan eltávolodott a kajak-kenutól, de vallja, mindent ennek a sportágnak köszönhet.

Zala György erőnléti edzőként találta meg a hivatását Fotó: Bach Máté

– Igen, valahogy így. Az a lényeg, hogy minden sportágban elemezni kell a mozgásformákat, s ahhoz speciális fejlesztőgyakorlatokat kieszelni. Hadd hangsúlyozzam, hogy a személyes tapasztalat szerintem elengedhetetlen.

– S hogyan került egyáltalán a vízilabdázókhoz?

– A Honvéddal kezdődött 2007-ben. Sportmúlttal rendelkező erőnléti edzőt kerestek, s mint utóbb kiderült, a kívánt paraméterekkel én voltam az egyetlen jelentkező. Aztán a csapat edzője, Kovács István, pólós berkekben csak Kokó beajánlott a válogatotthoz.

Kemény Dénes lehetőséget adott, tarthattam egy edzést, ami tetszett neki, s ott ragadtam, négy és fél évig dolgozhattam mellette. Amióta Märcz Tamás a szövetségi kapitány, ismét segítem a férfi válogatott felkészülését.

– Ön szerint mi Kemény Dénes titka?

– Az, hogy zseni. Elképesztő agya van. Ma is felidézi, hogy mondjuk az 1997-es Európa-bajnokságon a horvátok elleni csoportmeccsen Kiss Gergely kapásoldalról hogyan lőtt gólt, melyik sarokba, s persze ki blokkolt vele szemben. S ezt az információt később előhívja és beépíti a taktikai repertoárba.

– Nyilván önmagát is képes analizálni. Ha ma újrakezdhetné, megint csak kenus lenne, vagy másik sportág jobban feküdne önnek?

– Remélem, az eredményeim is azt mutatják, hogy volt érzékem, tehetségem a kenuhoz. Az eszem mellett a szívem is azt diktálja, hogy jó választás volt, szinte mindent a kenunak köszönhetek. A sportágban eltöltött több mint két évtized alapozta meg a mai tudásomat, a sikereim mellett a barátaimat, a kapcsolatrendszeremet, sőt a párkapcsolataimat is alapvetően ennek köszönhetem. A kenu mellett még a birkózást és cselgáncsot mondanám, az alkatom, az izomzatom, a temperamentum valószínűleg ott is érvényesülhetett volna. Felnőtt fejjel a judót és a ju jitsutt ki is próbáltam, mert nagyon tetszik a földharc.

– S hogyan lett kenus?

– Véletlenül. Elég rossz, vagy inkább úgy mondanám, hiperaktív gyerek voltam. Először úsztam, de mert gyerekként sem voltam igazán úszóalkat, a póló felé tereltek. Tetszett is a játék, ott a jobb úszók közé tartoztam, de a már említett lábtempó kifogott rajtam. Aztán jégkorongoztam, ahonnan azért tanácsoltak el, mert hogy én egyedül több figyelmet, energiát követelek meg, mint másik harminc gyerek. Aztán az egyik nap – éppen büntetésben voltam… – a húgom egy olyan cetlivel jött haza az iskolából, ami szerint kajakozni invitálták a gyerekeket. Anyukám levitt minket, ám kajakozni nem lehetett, mert a kajakos edző éppen távol volt. Beletérdeltem a kenuba, s eldőlt a sorsom. Két hét múlva visszajött a kajakos edző, de engem akkor már ki nem lehetett volna rángatni a kenuból.

– Véletlenül kezdett el éppen az FTC-ben kenuzni?

– Igen, de aztán áthatott a klub légköre, egy időben rendszeresen jártam a futballmeccsekre, és hajrá Fradival köszöntem. Szép gesztusként Kubatov Gábor, az egyesület elnöke felköszöntött a születésnapomon, de mára valahogy a futballtól és a klubtól is eltávolodtam, megváltozott a légkör, s ez engem már nem vonz.

– Három olimpián vett részt, és két bronzérmet szerzett kenu egyes ezer méteren, emellett kétszeres világbajnok a négyessel. Hogyan tekint vissza a pályafutására, elégedetten vagy hiányérzettel?

– Akkor lehet, hogy nem voltam maximálisan elégedett, de most azt mondom, szinte tökéletes, hogy kétszer is harmadik lettem, van tehát érmem, amit senki sem vehet el tőlem. Talán lehetett volna jobb is, de ez adatott meg. Az első három-négy ember közül, meggyőződésem, az adott napi forma dönti el, ki lesz a bajnok, lehet, hogy másnap már más lenne a sorrend. Én kétszer is harmadik voltam, lehettem volna negyedik is. Olyan nagyszerű riválisaim voltak, mint az egyaránt olimpiai bajnok bolgár Nyikolaj Buhalov, a lett Ivan Klementyev, a cseh Martin Doktor. Megtisztelő volt velük versenyezni, s cseppet sem szégyen tőlük kikapni.

Nem, nincs bennem csalódottság. Sőt, talán a sors akarta úgy, hogy ne legyek olimpiai bajnok, mert az mégis más utat jelölt volna ki, talán elkallódtam volna.

Ha van hiányérzetem, hát csak amiatt, hogy kenu egyes ezer méteren nem tudtam világbajnokságot nyerni.

– Itthon olyan pálya- és versenytársai voltak, mint Horváth Csaba, Kolonics György, Pulai Imre, Novák Ferenc, Hüttner Csaba, Belicza Béla és persze Vajda Attila. Kit tartott a legtöbbre?

– Tudom, hogy tízből kilencen Kolonics nevét mondanák, én azonban Pulai Imrére voksolok. Az én szememben a kenu egyes ezer méter a királyi szám, ő ebben lett világbajnok 1995-ben, amiért az Év Sportolója címet is kiérdemelte.

Malomsoki Sándor, Iván Gábor, Zala György és Vasali István összetételben nyert a kenu négyes 200 méteren vb-t 2001-ben
Fotó: MTI/EPA/Janek Skarzynski

– Vajda Attila pedig olimpia bajnok 2008-ban, sőt ahogy ön is, ő is három olimpián indult ebben a számban.

– Természetesen Attila is hatalmas sportoló, szigorúan nézve miatta vonultam vissza. Pulai Imre mögött őt csak azért sorolnám a második helyre a vetélytársaim sorában, mert „Sumákkal” többet versenyeztem. 2004-ben talán életem formájában lapátoltam a tavasszal, az időre menésekkor rendre lényegesen jobb időt eveztem nála. Aztán érthetetlenül visszaestem, Attila viszont feljavult, s a második válogatón legyőzött, majd bronzérmet szerzett Athénban. Igen, akkor letettem a lapátot, noha szeptemberben itthon a Honvédtól, sőt Olaszországból is volt ajánlatom.

Én azonban úgy döntöttem, hogy belevágok a civil életbe. Úgy voltam vele, a kenuzásnál biztosan könnyebb lesz, ezért tuti, hogy érvényesülök. Aztán kaptam néhány pofont az élettől.

Két hónapig alkalmi munkákból éltem, még ipari alpinista is voltam, jól is kerestem, utána viszont nyolc hónapig munkanélküli lettem, ami eléggé megviselt. Szerencsére sikerült egyenesbe jönnöm, előbb a Duna TV-nél dolgoztam technikusként, majd személyi edzőként kaptam feladatot, s ráéreztem, az az én utam.

– A kajak-kenuval miért nincs kapcsolata?

– Van, csak nem látványos. Még a riói olimpia előtt részt vettem Mike Róbert és Vasbányai Henrik, valamint Vad Ninetta felkészítésében, a kajak-kenun keresztül kerültem be a kiemelt edzői programba. Ma már csak fiatalokkal foglalkozom a Központi Sport- és Ifjúsági Egyesületben.

Zala György erőnléti edzőként találta meg a hivatását
Fotó: Bach Máté

– S az motiválja, hogy legyen olimpiai bajnok kenus tanítványa?

– Úgy nem, hogy hosszú éveken keresztül egyedül én feleljek valakinek a felkészítéséért. Tudom, hogy ez mivel jár, beleértve a kockázatokat is. Túl sok feladatom van ahhoz, hogy mindenről lemondjak a kenu kedvéért, ráadásul élvezem, amit csinálok. Ám ha ismét úgy hozza az élet, hogy tagja lehetek egy jó csapatnak, valószínűleg nem mondanék nemet.

– A gyerekeit megpróbálta a kenu felé terelni?

– A lányom kimondottan ügyesen kenuzott, kicsit fájt is, amikor abbahagyta. A fiam karatézott, most kézilabdázik, őt nem fogta meg a kajak-kenu, de nem is erőltetem, az a lényeg, hogy sportoljon.

– Versenyzőként erős egyéniség volt. Edzőként még rátett erre egy lapáttal, vagy inkább visszavett belőle?

– Ahogy a helyzet megkívánja. Tudom, hogy mi a feladatom, ami többnyire egy része a teljes munkának. Ha kell, alávetem magam másoknak, de ha kell, akkor felemelem a hangom, és a sarkamra állok.

Igen, határozott ember vagyok és vidám, utoljára, s ennek már több éve, a volt feleségemmel veszekedtem. Még akkor sem akadtam ki, amikor nem adták meg a jobbkezes utcát, s összetörték a Mercédeszemet…

– Lesz magyar olimpiai bajnoki cím Tokióban kenuban vagy vízilabdában?

– Férfi kenuban az elmúlt években kicsit visszaestünk, pedig Kiss Balázs és Bodonyi András is kiváló kenus. A fiatalok, Adolf Balázs és Fejes Dániel roppant tehetségesek, de az ő idejük talán még nem jött el. Pólóban adott a lehetőség, de rajtunk kívül ezt még legalább három-négy ország elmondhatja magáról.