Feltárul a Festetics család XX. századi története

Az oral history kötet tavaly decemberben jelent meg, de a hévízi bemutatót elsodorta a covid.

Az alkalmazottak elbeszéléseiből feltárul a Festetics család XX. századi története, mindennapi élete Tar Ferenc napokban bemutatott kötetében. „Kulisszatitkok” árnyalják a hivatalos históriát.

Az Egy arisztokrata család mindennapjai című, oral history kötet tavaly decemberben jelent meg, de a hévízi bemutatót a covid elsodorta. A fürdővárosi premiert a napokban pótolták.

A kutatómunka 1984-ben indult, amikor a történész találkozott Nemes Istvánnal, a Festeticsek huszárával, aki előbb Taszilót, majd III. Györgyöt szolgálta. Elbeszélését Tar Ferenc rögzítette, legépelte, s arra készült, az idős úrral sétál egyet a kastélyban, hogy további emléknyomok is előjöjjenek, de az egykori alkalmazott időközben elhunyt.

A történész ekkor határozta el, felkutat olyan embereket, akik ismerték a hercegi család mindennapjait, így beszélt például hajdani szoptatós dadával, szobalánnyal, a később veszprémi püspökké szentelt könyvtárossal, Klempa Sándor Károllyal, továbbá kertésszel, fényképésszel s az udvarmester lányával is. Tőlük sok fotót kapott, amelyeket kiegészített további, levéltárakban, a Balatoni Múzeumban és a kastélyban fellelhető képekkel, illetve dokumentumokkal. Így kirajzolódik egy eddig kevésbé ismert kép a Festeticsekről, például arról, hogyan éltek, mit ettek, mivel foglalatoskodtak, s persze feltárul egy fontos szelete Keszthely és Hévíz históriájának is.

– A történelem érdekes – szögezte le Tar Ferenc -, különösen így, hogy szemtanúk mesélik el. Az oral history mindannyiunk élete, múltja. A történész arról is beszélt lapunknak, hogy a főúri család, illetve a város és a térség kapcsolatában két időszak különíthető el a XX. században. II. Tasziló ugyanis nehezen megközelíthető, zárkózott ember volt, különösen az I. világháború után, s főként felesége, Mary Douglas-Hamilton 1922-es halálát követően. A családfői szerepben 1933-tól őt követő III. György viszont sokkal nyitottabbnak mutatkozott az itt élőkkel.

– Az utód, IV. György 1940 novemberében született, a herceg viszont a következő év augusztusában meghalt, s Keszthelyen maradt özvegye, illetve csecsemőkorú fia a háború végéig – mondta Tar Ferenc. – Őket nagyon szerették, a szívükbe zárták az itteniek, különösen úgy, hogy Maria von Haugwitz grófnő rendszeresen babazsúrt szervezett, és sok helyi ifjút keresztgyerekének fogadott, így is támogatva őket. A család emlékezete emiatt is rendkívül pozitív maradt a térségben, ahová a ma már 80 éves „kis herceg”, Keszthely és Hévíz díszpolgára a rendszerváltás óta gyakran visszatér, rendre ő nyitja meg például a Helikoni ünnepségeket.