„Hálás vagyok az életemért” – Interjú Kovács Ákossal

A Kossuth-díjas zenész egyre több olyan dalszöveget ír, amiben jelen van Isten, és nagy hangsúlyt kap a szakralitás.

Kovács Ákos a Szent István-bazilikában, a közmédia Jónak lenni jó! című jótékonysági műsorához tartott helyszínbejáráson 2020. november 26-án Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

– Az olvasásra huszonévvel ezelőtt se volt elég időm, és ma sincs. Talán azért, mert nehéz megteremteni a koncentrált figyelem feltételeit. Az is igaz, hogy akkor is olvasunk, amikor nem is tudunk róla, például az internet böngészése közben. De hétköznap szépirodalmat olvasni karosszékben vagy egy zenei albumot figyelmesen végighallgatni: ilyesmire sajnos az én életemben nincs mód. Gyerekzsivaj, stúdiómunka, pittyegő internet: ezek mellett nem megy a koncentrált olvasás.

Jobbára az éves családi nyaraláson adatik meg számomra az olvasás öröme, olyankor könyvtárnyi könyvet viszek magammal. A könyvek bűvöletében nőttem fel, és ma is rengeteget kapok az irodalomtól, még úgy is, hogy sokkal ritkábban olvasok, mint szeretnék.

Kovács Ákos a Szent István-bazilikában, a közmédia Jónak lenni jó! című jótékonysági műsorához tartott helyszínbejáráson 2020. november 26-án

– Mi lehet a menekülési lehetőség az elektronikus kütyük világa, a felkínált függőségek elől?

– Nem tudom, mi a jó válasz. Jómagam úgy védekezem, hogy értelmes feladatokat keresek. Most éppen egy jótékonysági műsorhoz készítettem felvételt, mert nem akartam egy régebbi, már meglévő dallal válaszolni a felkérésre. Szövegében, hangulatában az ünnephez illő produkció, egy karácsonyi népdal feldolgozása, a közmédia jótékonysági műsorában látható-hallható majd.

Az ünnepről, az érkező mennyei királyról szól, ahogy várhatóan az egész műsor és az évnek ez az időszaka is. Emellett egy másik feldolgozással is készülök, egy idősebb zenészkollégám munkássága előtt tisztelgő válogatáslemezre, de nemrég a SzerencseSzombat műsorában is játszhattunk három dalt, ez is szép lehetőség volt ebben a koncertínséges időszakban.

– Immár többször is láthattuk fellépni a második gyermekével, Őri-Kovács Annával. Milyen érzés a nagylányát kollégaként is megismerni?

– Nemrég még akkora volt a kezemben, mint egy vekni kenyér, most meg önálló alkotótársként áll mellettem – ez fantasztikus érzés, nagyon büszke vagyok rá. Az irodalomhoz való vonzódása rokon az enyémmel, magyar szakra jár az egyetemen, sok közös témánk van a reggeli kávé mellett. Szerzőként ontja a jobbnál jobb dalokat gyönyörű akkordfűzésekkel, de saját bevallása szerint elsősorban családanya szeretne lenni.

Mind a négy gyerekemre büszke vagyok, de a legtöbbet nyilván Annáról kérdeznek mostanában. Számomra érdekes jelenség, hogy lelkileg és fizikailag is mennyire hasonlít egymáshoz az első és a harmadik: a 22 éves Marci és a 15 esztendős Kata is laza, ráérős alkat, nem aggódnak az akadémiai előmenetel miatt. A 18 éves Anna és a 10 éves Júlia egyaránt izgulós, készülős ember, komoly kötelességtudattal és szép eredményekkel.

– Úgy tűnik, egyre több olyan dalszöveget ír, amiben Isten jelen van, a szakralitás hangsúlyos. Miért?

– Arról írok, ami érdekel. Azt hiszem, ez a téma nem új jelenség nálam, még a bonanzás időkben, kereken 30 évvel ezelőtt jelent meg A Megváltó című dalom. A művészet évszázadokon át nem is szólt másról, mint a szakralitásról: a zene és a képzőművészetek középpontjában Isten állt.

Az emberi probléma évezredek óta változatlan, néhány szóval leírható: születés, szerelem, öröm, veszteség, halál. Értelmesebb korokban erről beszélt az, amit joggal tarthatunk művészetnek.

A teljes interjú ITT olvasható el.