Harry herceg és Meghan Markle, az áldozati kultúra új uralkodói

„Íme, az új arisztokraták – még hitványabbak, mint a régiek” – írja Harry herceg és Meghan Markle nagy vitákat kiváltó interjújáról a Spiked magazin szerzője. Brendan O’Neill szerint a kaliforniai villájukban áldozatként pózoló hercegi pár műsora képmutató és émelyítő volt, ugyanakkor láthatóan ők jelentik az új arisztokráciát, amely állandóan erkölcsi leckéket adna a kisembereknek.

A sussexi hercegi pár tévéinterjújáról tudósító brit lapok egy londoni üzlet előtt Fotó: Kirsty Wigglesworth Forrás: MTI/AP/Kirsty Wigglesworth

Az Oprah Winfrey által készített kétórás interjúban Harry herceg és Meghan Markle „hosszú kést mártottak a monarchiába” – szögezi le a Spikedon megjelent publicisztikájában a magát libertariánus marxistának valló, nonkonformista újságíró, Brendan O’Neill.

A hercegi házaspár azt sugallta, hogy a monarchia egy rideg és rasszista intézmény, amelyből olyannyira hiányoznak az alapvető emberi érzések, hogy egy Markle-hoz hasonló érzékeny, fiatal nőt az öngyilkosság szélére taszított.

„Groteszk látványosság, érzelmileg manipulatív, narcisztikus látványosság volt ez, egyben nyílt kísérlet Harrytől és Meghantől arra, hogy az áldozati politika királyaként és királynőjeként pozicionálják magukat”

– írja O’Neill.

Az újságíró szerint a magánélethez való viszonyulásukban megmutatkozik a házaspár képmutatása: miközben utálják az életükbe illetéktelenül behatoló médiát, amit „szörnygépezetnek” neveznek, állandóan a világ elé tárják a velük történteket – így például percre pontosan elmesélték Meghan vetélését.

A családi összetűzésen túl azonban Harry herceg és Meghan hercegné „lázadásának” egy tágabb értelme is van: „egy kulturális összecsapásnak vagyunk szemtanúi, a konfliktusnak az áldozatiság és az identitáspolitikai jelenlegi kultusza, illetve a kötelesség, áldozathozatal, sztoicizmus és önmagunk gatyába rázásának régebbi ideáljai között – utóbbiakat a királynő testesíti meg, és a legtöbb brit szeme előtt ezek lebegtek az elmúlt évtizedekben”.

Egy „ki nem mondott polgárháborúról” van szó tehát a Diana utáni Új-Britannia és Ó-Britannia között.

Az interjú afféle puccs volt Harry és Meghan részéről, hogy kisajátítsák az áldozati ipar trónját és megerősítsék kulturális hatalmukat a poszttradicionális világban,

ebben pedig Oprah Winfrey, az „új elitek” doyenje segédkezett.

A beszélgetés súlyosan rongálja az angol királyi család nemzetközi reputációját, ami egész jól átvészelte az elmúlt időszak válásait és egyéb botrányait – véli O’Neill. Harryék vallomása hozzájárul ahhoz, hogy a monarchia végleg elveszítse „rejtélyes” auráját, pedig éppen abban rejlett hatalma, hogy felülemelkedett a mindennapi élet mindennapi viszontagságain.

A sussexi hercegi pár tévéinterjújáról tudósító brit lapok egy londoni üzlet előtt
Fotó: MTI/AP/Kirsty Wigglesworth

„A tömeg- és közösségi média nyomása és a leleplezés ma domináló kultúrája – amely erényeink fitogtatásában, sebeink reklámozásában áll – lassan belökik a valaha rejtélyekkel övezett palota kapuját.” A folyamatban Diana hercegné persze kulcsszerepet játszott: jelképe volt annak a késő huszadik századi érzelmességnek, ami felülkerekedett a sztoicizmuson. A média, az egyetemi világ és még a miniszterelnöki hivatal is úgy állította be halálakor Dianát, mint aki egy újfajta Britanniát testesített meg, ami „az egó oltárán áldozik” ahelyett, hogy a kötelesség imperatívusza előtt hajtana térdet.

Meghan Markle nyilvánvalóan a Diana-kultusz, a Diana által képviselt áldozatiság örökösének tekinti magát, ezért is említette őt az Oprah-interjúban.

A változás Dianához képest annyi, hogy a házaspár által vágyott kulturális hatalom immár nemcsak az áldozatiságra és érzelmességre alapszik, de az identitáspolitikára is – bizonyíték erre Meghan homályos állítása, miszerint a királyi családból valaki aggodalmaskodott amiatt, hogy milyen sötét lesz fiuk bőrszíne.

O’Neill szerint ha volt is ilyen megjegyzés, az inkább valamiféle ártatlan kíváncsiskodás volt – ám Meghan Markle értelmezésében abba a narratívába simul bele, ami a legjobban szolgálja őket: hogy ők a régi establishment, a rasszizmus vagy – ahogyan Harry herceg fogalmazott – a modern média „gyarmati” sajátosságainak áldozatai. Utóbbi kijelentés már csak azért is érdekes, mert Harry részt vett Afganisztán megszállásában – mutat rá O’Neill.

Az interjú a „neoarisztokrácia” két vezető figurájának megkoronázása volt: Harry herceg és Meghan hercegné azt az „új feudalizmust” testesítik meg, ahol a kulturális hatalom a Szilícium-völgy és Hollywood körül összegyűlt nagyon gazdag emberek kezében összpontosul, a kisemberek szerepe pedig az, hogy a Facebooktól, a Netflixtől, Oprahtól, Harrytől meg Meghantől morális leckéket kapjanak.

A hercegi házaspár valójában sokkal inkább a régi monarchikus hagyományok szerint viselkedik, mint maga a királynő.

Megbüntetik az engedetlen médiumokat, meg vannak győződve arról, hogy ki kell okosítani bennünket afelől, hogyan kell élni, utazni, hány gyereket szabad vállalni, s még azt az arrogáns küldetést is kitűzik maguk elé, hogy „együttérzést építsenek ki a világ körül”. A politikai progresszió évszázadai által politikailag semlegesített brit monarchia „üdvösen szerénynek” tűnik hozzájuk képest.

A Mandiner teljes szemléjét IDE kattintva olvashatják!

Világszerte közel 50 millióan látták a hercegi párral készült interjút

Világszerte több mint 49 millióan látták Oprah Winfrey amerikai tévés műsorvezető Harry brit herceggel és feleségével, Meghan sussexi hercegnével készített interjúját televízión vagy valamilyen streamingszolgáltatón keresztül – közölte kedden a CBS televízió.

Tovább...