Az Oprah Winfrey által készített kétórás interjúban Harry herceg és Meghan Markle „hosszú kést mártottak a monarchiába” – szögezi le a Spikedon megjelent publicisztikájában a magát libertariánus marxistának valló, nonkonformista újságíró, Brendan O’Neill.
A hercegi házaspár azt sugallta, hogy a monarchia egy rideg és rasszista intézmény, amelyből olyannyira hiányoznak az alapvető emberi érzések, hogy egy Markle-hoz hasonló érzékeny, fiatal nőt az öngyilkosság szélére taszított.
„Groteszk látványosság, érzelmileg manipulatív, narcisztikus látványosság volt ez, egyben nyílt kísérlet Harrytől és Meghantől arra, hogy az áldozati politika királyaként és királynőjeként pozicionálják magukat”
– írja O’Neill.
Az újságíró szerint a magánélethez való viszonyulásukban megmutatkozik a házaspár képmutatása: miközben utálják az életükbe illetéktelenül behatoló médiát, amit „szörnygépezetnek” neveznek, állandóan a világ elé tárják a velük történteket – így például percre pontosan elmesélték Meghan vetélését.
A családi összetűzésen túl azonban Harry herceg és Meghan hercegné „lázadásának” egy tágabb értelme is van: „egy kulturális összecsapásnak vagyunk szemtanúi, a konfliktusnak az áldozatiság és az identitáspolitikai jelenlegi kultusza, illetve a kötelesség, áldozathozatal, sztoicizmus és önmagunk gatyába rázásának régebbi ideáljai között – utóbbiakat a királynő testesíti meg, és a legtöbb brit szeme előtt ezek lebegtek az elmúlt évtizedekben”.
Egy „ki nem mondott polgárháborúról” van szó tehát a Diana utáni Új-Britannia és Ó-Britannia között.
Az interjú afféle puccs volt Harry és Meghan részéről, hogy kisajátítsák az áldozati ipar trónját és megerősítsék kulturális hatalmukat a poszttradicionális világban,
ebben pedig Oprah Winfrey, az „új elitek” doyenje segédkezett.
A beszélgetés súlyosan rongálja az angol királyi család nemzetközi reputációját, ami egész jól átvészelte az elmúlt időszak válásait és egyéb botrányait – véli O’Neill. Harryék vallomása hozzájárul ahhoz, hogy a monarchia végleg elveszítse „rejtélyes” auráját, pedig éppen abban rejlett hatalma, hogy felülemelkedett a mindennapi élet mindennapi viszontagságain.
Fotó: MTI/AP/Kirsty Wigglesworth
„A tömeg- és közösségi média nyomása és a leleplezés ma domináló kultúrája – amely erényeink fitogtatásában, sebeink reklámozásában áll – lassan belökik a valaha rejtélyekkel övezett palota kapuját.” A folyamatban Diana hercegné persze kulcsszerepet játszott: jelképe volt annak a késő huszadik századi érzelmességnek, ami felülkerekedett a sztoicizmuson. A média, az egyetemi világ és még a miniszterelnöki hivatal is úgy állította be halálakor Dianát, mint aki egy újfajta Britanniát testesített meg, ami „az egó oltárán áldozik” ahelyett, hogy a kötelesség imperatívusza előtt hajtana térdet.
Meghan Markle nyilvánvalóan a Diana-kultusz, a Diana által képviselt áldozatiság örökösének tekinti magát, ezért is említette őt az Oprah-interjúban.
