Nem véletlenül: az időfecsérlés szótári definíciója mellé nyugodtan oda lehetne tenni illusztrációként a Morbius plakátját – olvasható az Origo cikkében.Kevés olyan film van, amelynek a teljes cselekményét és az összes fordulatát az első öt perc alapján meg lehet jósolni, de ez a szuperhőstörténet ilyen.Már a legelején megismerünk két ritka halálos betegségben szenvedő kora tizenéves fiút, az egyik bámulatosan eszes, ezért különleges tehetségeket gondozó iskolába küldik, majd Nobel-díjas tudóssá válik, miközben a betegsége ellenszerét keresi, a másik pedig meggazdagszik és támogatja a barátja kutatásait. Néhány apró gesztus elég ahhoz, hogy kitaláljuk: az előbbi lesz a hős, az utóbbi pedig az antitézise.Jól érezhető, hogy a filmet még a járvány előtt forgatták, hiszen Jared letónak fogalma sincs arról, hogy nem sok jó sül ki abból, ha valaki denevérekkel szórakozik.
A professzor ugyanis egzotikus, vérrel táplálkozó példányokkal kísérletezik titokban, nemzetközi vizeken, majd be is adja magába a DNS-üket és rögtön megtörténik a baj: öntudatlan állapotban másodpercek alatt lemészárolja a hajót őrző zsoldosokat.Az akcióval pedig természetesen a hatóságok figyelmét is felkelti, így bujkálnia kell, és miközben csillapíthatatlan éhségével literszámra issza a művért, próbál rájönni, miként fordíthatná vissza a mutációját. Gyerekkori barátja azonban csak azt látja, hogy a pajtása életében először kicsattan az egészségtől, így ő is magába fecskendez egy ampullát, de neki már nincsenek aggályai azzal kapcsolatban, hogy ildomos-e embereket mészárolni a vérszomjának csillapításáért.
