Több mint fél évszázaddal Igor Talankin 1969-ben forgatott szovjet életrajzi drámája után Csajkovszkijról, valamint a brit Ken Russell Zenerajongók című 1971-es provokatív filmje után Kirill Szerebrennyikov nem a világhírű zeneszerzőt, hanem a feleségét helyezte az alkotása középpontjába. A történet szerint Csajkovszkij azért vette feleségül a nőt, hogy a házassággal leplezze homoszexualitását.
Ez nem életrajzi film, nem Csajkovszkij a főszereplő. Életének néhány epizódjáról szól, és egy nőről, aki megőrült érte
– mondta a rendező. Hozzátette: „A film a nő verzióját mutatja be az eseményekről, és ez azért érdekes, mert Antonyina Miljukova egy teljesen elfeledett személyiség.”
Kirill Szerebrennyikov szerint a Csajkovszkijról készült szovjet életrajzi film „borzalmas hazugság” volt. Oroszországban „Csajkovszkij egy olyan emlékműnek számít, mintha nem szenvedett volna, mintha nem lett volna magánélete”, s az oroszok semmit nem tudnak arról, hogyan is élt.
A Le Monde című napilap kritikája szerint a film
a valaha forgatott legerősebb allegória az orosz nép elidegenedéséről egy olyan hatalomtól, amely mindig maga alá akarta gyűrni.