Lars von Trier
A dán direktor – akit nemrégiben sajnálatos módon Parkinson-kórral diagnosztizáltak – már rendkívül felkavaró filmjeivel (Idióták, Antikrisztus, A nimfomániás, A ház, amit Jack épített) is kivívta sokak felháborodását, de ő még rá is tesz erre egy lapáttal a forgatásokon és a nyilvánosság előtt tanúsított viselkedésével. Rengeteg sztori kering például arról, milyen legendásan rosszul bánik a női szereplőivel (a Táncos a sötétben főszerepét hozó Björk meg is vádolta zaklatással, de Nicole Kidman szerepét sem véletlenül castingolták újra a Dogville folytatásában, a Manderlay-ben). Ezekben a történetekben nehéz eldönteni, kinek van igaza, mivel mindkét fél mást mond – más a helyzet von Trier nyilvános szerepléseivel.
Nagy port kavart (még a fesztiválról is kitiltották miatta hét évre), amikor 2011-ben Cannes-ban Melankólia című filmje sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy megérti Hitlert, illetve hogy nincs baja a zsidókkal, „de Izrael azért elég idegesítő”. A filmes fenegyerek pedig nem tanult az esetből, hiszen abban az évben, amikor a neves filmfesztivál visszafogadta, azaz 2018-ban A ház, amit Jack épített című sorozatgyilkosos műve sajtóbeszélgetésén azt találta mondani a témáról, hogy főhősétől eltérően ő ugyan még nem ölt embert, de ha rászánná magát, akkor mindenképpen egy újságíróval kezdené – olvasható a Port.hu-n megjelent cikkben.
Roman Polanski
Woody Allentől eltérően Roman Polanski sosem tagadta, hogy leitatott és begyógyszerezett egy 13 éves lányt, majd akarata ellenére szexuális kapcsolatot létesített vele, csak börtönbe nem akart menni miatta (a gyerekkorában, a II. világháborúban a krakkói gettóban átéltek miatt), ezért egyrészt magánegyezséget kötött áldozatával, másrészt vádalkut az ügyészséggel. Ám amikor az ügyben eljáró bíró példát akart statuálni a dekadens alkotóval, és a vádalkut felrúgva 1978-ban nemi erőszak miatt mégis börtönbüntetésre ítélte, Polanski Franciaországba menekült, ahonnan azóta sem tért vissza az Egyesült Államokba (ahogy azonban arról nemrégiben írtunk, 45 év után hamarosan fordulat állhat be az ügyben).
Az egykori megerőszakolt tinédzser, a ma már nagymama Samantha Geimer egyébként megbocsátott Polanskinak, és úgy érzi, a rendező megbűnhődött a tettéért: egyrészt azzal a hat héttel, amit még a történtek idején előzetes letartóztatásban töltött, másrészt azzal a boszorkányüldözéssel, amit azóta folytatnak ellene, harmadrészt azzal a több hónapig tartó börtönnel, majd házi őrizettel, amire 2010-es svájci letartóztatásakor került sor, 77 éves korában.
Stanley Kubrick
Lars von Trierhez hasonlóan Kubrick túlkapásairól is legendák keringenek, amelyek leginkább elképesztő maximalizmusához köthetők (az Acéllövedék forgatásán épületeket zúzatott porrá az autentikus hatás érdekében, a Dr. Strangelove munkálatai során pedig ragaszkodott hozzá, hogy a híres háborús terepasztal, mivel a karakterek emberéletekkel játszadoznak, zöld legyen, mint egy rulettasztal – egy fekete-fehér filmben).
Ezek az apróságok azonban eltörpülnek amellett a kegyetlenség mellett, amit az alkotó a Ragyogás női főszereplőjével, Shelley Duvall-lal szemben követett el.
Hogy minél hitelesebb legyen a színésznő alakítása, a direktor folyamatosan bántalmazta verbálisan, ezenkívül az egész stábnak utasításba adta, hogy közösítsék ki szerencsétlen Duvallt, akivel a híres lépcsős jelenetet nem kevesebb mint 127 alkalommal ismételtette meg.
Hányattatásai miatt a forgatás végére a színésznő teljesen kikészült idegileg, a trauma ráadásul olyan mély nyomokat hagyott a pszichéjében, hogy egyáltalán nem kizárt, hogy időskori mentális állapotáért is Kubrick a felelős.
Werner Herzog
A német színész-író-rendező talán a legismertebb fenegyereke a film világának, hisz szinte minden forgatásán történik valami botrányos dolog, így csak az általa véghez vitt őrültségekből külön listát lehetne összeállítani (az IndieWire meg is tette) – onnan kezdve, hogy Fitzcarraldo című filmje kedvéért megépíttetett egy hajót, majd a dzsungel közepén (ahol egyébként nem egy stábtag súlyosan megsérült) szó szerint áthúzták egy hegyen, azon keresztül, hogy szenvtelenül közvetítette egy ember halálát, akit épp elevenen felfal egy medve, vagy hogy egy épp kitörő vulkánhoz ment forgatni, egészen odáig, hogy fogadásból megette a cipőjét. Utóbbi példa is igazolja, hogy Herzog legalább nemcsak a színészeit és a csapatát, de saját magát sem kíméli: ezt az itt látható felvétel is ékesen bizonyítja, a videón ugyanis azt nézhetjük végig, hogy az alkotót még az sem zökkenti ki egy interjúból, hogy éppen hasba lövik légpuskával.
A teljes cikk további három botrányhős rendezővel ITT olvasható el.
Borítókép: Stanley Kubrick (Fotó: Flickr)
