Nem olyan egyszerű ám a röszkei zavargó, Ahmed H. kitoloncolása, mint ahogyan azt képzelné az ember. A négy évvel ezelőtti határattrakciója miatt terrorizmusért elítélt, majd kiutasított szír férfi a Magyar Hírlap értesülése szerint továbbra is tömlöcben marad, ugyanis nincs hová kitoloncolni. (Emlékezetes Ahmed H. 2015. szeptember 16-án a röszkei szerb határnál a kerítést szaggató, köveket dobáló felbőszült tömeg élén megafonon buzdította rohamra az övéit, miközben fésületlen szavakkal illette a kerítés túloldalán álló magyar rendőröket.) A mostani patthelyzet azért is érdekes, mert elfogásakor hét különböző, schengeni vízummal ellátott útlevelet találtak nála – ehhez képest most senkinek sem kell. Hősünk korábban Cipruson élt, ám az ottani hatóságok sietve jelezték, nem kérnek belőle. Németország sem mutatott lelkesedést a dobóatléta iránt, noha a vehemens anyaszomorító ott szeretett volna letelepedni.
A kör bezárult. Egyelőre a cellaajtó is.
Idekívánkozik egy másik történet. Pár napja az interneten kering a Samhällsnytt nevezetű svéd portál egyik érdekes riportja. Arról kérdezik az utca emberét, be kell-e fogadnia az országnak a menekülteket. A megszólítottak mindegyike lelkesen bólogat: már hogyne kellene, feltétlenül, hát naná! Ám a buzgalom nyomban alábbhagy, amikor a riporter rámutat a mellette álló szerecsen emberre: „Nos, itt a páciens, őt kellene befogadni. Akkor mehet?” Szó bennszakad, hang fennakad, a lelkes befogadók makogásra váltanak: „Őöö, nem is tudom…”, „Hát, izé, most pillanatnyilag talán nem…”, „Az a helyzet, ezt még meg kell beszélnem otthon…” stb.
Komment nincs.
