Éppen öt éve kezdték el építeni a Szabadság téri német megszállási emlékművet, amely fennállása óta a notórius vesszenorbánozók, mocskosfideszezők és horthybérencezők ikonikus találkahelyévé lett. Bár időközben jelentősen halkult az emlékmű körüli ajvékolás, kevesebb a hőbörgő a téren, a legszívósabbak továbbra is ott ténferegnek a placcon. (Élükön olyan kiválóságokkal, mint Mécs Imre bácsi és neje, Magyar Fruzsina, Zoltai Andrea látványtervező, valamint néhány hervadhatatlan plakátragasztó, gyertyagyújtogató és agitáló káder.) Ottlétük az idők során életformává lett. Ők azok, akik az érdeklődő külföldi járókelőknek rendre elmagyarázzák, miért ronda a szobor, és miért kell utálni. A nagyobb lélegzetű előadásokat általában vasárnap tartják. A szervezők szerint földobná a műsort – ez régi vágyuk –, ha egyszer mindenkit elvinnének a rendőrök. De még senkit nem vittek el.
Sajátjaikra vadásznak
Kijev újabb és újabb tíz- és százezreket kíván besorozni, hogy a veszteségeit pótolja.