Megoszlanak a vélemények, hogy Karácsony Gergely népes – öttagú – főpolgármester-helyettesi csapatából ki a legkétségbeejtőbb figura, de az biztos, hogy Kerpel-Fronius Gábor nem esélytelen a versenyben.
Ebben erősít meg bennünket minapi Facebook-bejegyzése is, amelyben azt írja: rossz érzéssel olvasta Orbán Viktor kormányfő Gyöngyöspatával kapcsolatos nyilatkozatát. Bár nem különösebben érdekel a kevély momentumos ember közérzete, darabkát azért idemásolok belőle: „Azt gondolom, […] egy magára valamit adó miniszterelnöknek nem az a feladata, hogy az etnikai feszültségeket szítsa, […] ez ugyanis nagyon felelőtlen magatartás.”
Nagy szerencse, hogy Orbán Viktor feladatkörét nem Kerpel-Fronius magatartás-kutató állítja össze, s arról sem neki kell döntenie, hogyan vélekedjen a kormányfő a gyöngyöspatai iskola szegregációjával kapcsolatos bírósági ítéletről. Nem mennék a részletekbe, csak szólok: hősünk ismeretlen okból az Orbán-kormányhoz kapcsolja szegregációs aggodalmait, jóllehet az eseményről – a szegregációról – még 2004-ben, a túlmozgásos Láriferi országlása idején született határozat. Emberünket azonban valamiért csupán a 2010-től kezdődő időszak aggasztja – talán erre az intervallumra szakosodott. (Pedig Gáborunk régi motoros, már a megelőző kurzusban is képben volt – akkor speciel szabad demokrataként tudta, merte, tette…)
De ez csupán a dolgok egyik fele. A másik: vajon mitől olyan végtelenül naprakész egy Heves megyei iskola szegregációjával kapcsolatban egy ős-belpesti SZDSZ-es/momentumos, aki alighanem csak GPS segítségével találna el Gyöngyöspatára?
