Képesi képességei

Életműdíjjal tervezi jutalmazni Szabó István Oscar-díjas rendezőt a Magyar Filmakadémia Egyesület és a Nemzeti Filmintézet. A hír kiverte járásából Schmidt Máriát.

Életműdíjjal tervezi jutalmazni Szabó István Oscar-díjas rendezőt a Magyar Filmakadémia Egyesület és a Nemzeti Filmintézet. A hír kiverte járásából Schmidt Máriát, a Terror Háza Múzeum főigazgatóját. Nem csodálom. „Nyugtassanak meg – írta a kulturális kormányzat vezetőinek címzett tiltakozó levelében –, hogy a harmadik Orbán-kormány értékrendjébe nem fér bele a kommunista ügynökök magasztalása, tetteik súlyának elbagatellizálása és mentegetése.”

Talán nem vagyok egyedül, aki ugyanígy látja. Bármekkora életmű áll a rendező géniusz mögött, bármilyen szakmai elismerések övezik is sok évtizedes pályáját, ne felejtsük: énjének másik fele – „Képesi” besúgó – is „nagyot” alkotott. Ő volt az, aki az ’56-os forradalom leverése után, a megtorlás éveiben lankadatlan szorgalommal, elkötelezetten írta ügynöki jelentéseit mások között Básti Lajosról, Mécs Károlyról, Törőcsik Mariról és a színművészeti főiskolán történő „gyanús” eseményekről. Szabó István rendezői zsenijét nem vitatja senki, de azért az némi árnyékot vet rá, hogy potenciális vetélytársai közül sokan még a rajtvonalra sem állhattak akkoriban. Talán mert nem fogadták el a hálózati fedőneveket. Schmidt Mária szavaival: „nem szegődtek a hóhérok szolgálatába”.

„Szabó Oscar-díja dicsőséget hozott az országnak” – veti közbe egy kommentelő, elfeledve, hogy a trófea a filmnek szólt, nem a rendező gerincröntgen-felvételének… Más keserűen írja: „Ahol Göncz Árpád szobrot és metrómegállót kaphat, ott egy spiclinek bármilyen díj kijár.”

Kíváncsian várom: elállnak-e a jelöléstől a filmes szervezetek? És ha nem, vajon átveszi-e a díjat a rendező? Képes lesz-e erre „Képesi”?