Egy idős nőre támadó férfit kergetett el Miskolcon egy buszsofőr. Az eset fényes nappal történt. A vezető arra lett figyelmes, hogy egy bottal járó, idős asszonyt rángatnak az út szélén, miközben próbálják elvenni a táskáját. Azonnal kiugrott a buszból és elkergette a haramiát – alighanem a nyomába is ered, ha nem várja az utasokkal teli járat…
Pár éve Óbudán történt hasonló eset. Egy cowboykalapos férfi akart kirabolni egy idős házaspárt. Valódinak látszó játékfegyverrel pénzt követelt tőlük. Az ember ilyenkor rémülten át szokta adni a bukszáját, ám most nem így történt… A házaspár férfitagja emelt hangon a zsiványra kiáltott, mire az elszaladt. Utóbbi a tárgyaláson szipogva azzal védekezett, születésnapi meglepetésre kellett volna neki a pénz. (Ebből csak a meglepetés valósult meg: hat évet kapott.)
Egy még cifrább esetre is emlékszem. A szegedi ital-nagykereskedő boltjába két férfiember érkezett. (Látszott rajtuk, hogy nem vásárolni jöttek, mert egyikük kezében kézigránát volt, a másikéban meg ismétlőpisztoly.) – Ide egymillió forintot, ha kedves az életed! – szólt a kézigránátos, a másik meg helyeslőn bólogatott. A tulaj azonban nem adott egy megveszekedett vasat sem, adott ellenben fejenként két akkora pofont, hogy a jövevények tokostól vitték ki a bejárati ajtót, négy-négy metszőfogukat hagyva a flaszteron. (Lebukásukat épp a pampogó, foghíjas beszédük okozta.)
A mostani esetre visszatérve, a sofőr állítólag korábban Irakban szolgált – de az is lehet, csak igazi férfi volt. Akad még ilyen ebben az affektáló, liberalizált világban. Egy kommentelő a számból veszi ki a szót: „Csak föl ne jelentsék a jogvédők a sofőrt személyi szabadság korlátozásáért.”
