Idén a Szent Koronát választották kampánycímerüknek a Budapest Pride „szellemes” szervezői, nem is akármilyen formában: szivárvánnyal „ékesítve”. Arrafelé alapkövetelmény a provokáció – kell-e jobb ötlet, mint kifigurázni keresztény államiságunk évezredes szimbólumát? Azt tesztelik ilyenkor: mekkora a többségi társadalom (a hagyományőrző szexelők) tűrőképessége, mikor szakad el a cérna. Szinte fohászkodnak a pofonért, hisz attól lesznek „kirekesztettek”. (Néha elgondolkodom, mi lesz az LMBTQ-élharcosokkal, ha majd az ilyen provokációkkal már nem tudják magukra vonni a figyelmet? Munkába állnak? Elmennek dolgozni? Na, ne…)
Pofon helyett azonban most csak feljelentették az alkalmi heraldikusokat. A rendőrséghez fordulók arra a törvényre hivatkoztak, amely egy évi szabadságvesztéssel sújtja „aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza”. Márpedig a Pride-riszálás szervezői nagy nyilvánosság előtt – interneten – álltak elő a koronagyalázással. Nagy kár, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság másképp látja. Szerdán kelt elutasító határozatukban ez áll: „Önmagában az a tény, hogy ezen ábrázolás sérti az LMBTQ-közösséggel nem szimpatizáló személy(ek) egyéni értékrendszerét, még nem ad alapot bűncselekmény gyanújának sem a megállapítására.”
Üzenem a fővárosi pandúrvezetésnek, hogy „az LMBTQ-közösséggel nem szimpatizáló személy(ek)” szerény becslések szerint is több millió magyar embert jelentenek. Ők azok, akiknek „egyéni értékrendszerét” épp e csapatnak kellene – ahogyan hirdetik magukról – szolgálni és védeni.
