Tóth Bertalan szocialista pártelnök is szólásra emelkedett az Országgyűlés keddi ülésnapján. (Ha tehetem, mindig meghallgatom Bercit, üdítő az a sodró erejű demagógia, amely belengi szózatait. Tiszta retró. Az ötvenes évek szemináriumain dobogós lett volna.) Mondandója nem előzmény nélküli, egy hónapja már a Népszavában is beolvasott a kormányzatnak.
Arról írt: a Fidesz az elmúlt tíz évben lábbal tiporta a rendszerváltás értékeit, letért a demokrácia útjáról, ahelyett, hogy követte volna a korábbi MSZP–SZDSZ-kormányok bevált módszereit. (Ezt írta, becsszó.) Ezúttal is vicceseket mondott. Megtudtuk, hogy Orbán Viktor immár tíz éve megosztó politikával választja ketté a magyarságot. Jó példa erre, hogy lám, még rasszista tüntetés is lehetséges Budapesten egy szimpla kis kettős gyilkosság nyomán. (Méghozzá úgy, hogy a rendőrség egyetlen megemlékező szemét sem lövi ki. Hallatlan!) Ezután a létminimum alá taszítottakról adott kimerítő tájékoztatást a rétor, végül az „oktatásegészségügy” égbekiáltó hiányosságainak fölvázolásával zárta expozéját.
Elnök úr önbizalomnak sincs híján. Egy ízben azt nyilatkozta az Indexnek, ő okvetlenül jobb miniszterelnök lenne, mint Orbán Viktor. „Örülök és büszke vagyok arra – ezt is a pártvezér mondta –, hogy személyesen én irányítottam azt az akciót, amellyel elfoglaltuk a pulpitust a parlamentben.” Máskor meg azt ecsetelte: csapata, az MSZP–Párbeszéd-szövetség nem a magyarság háromharmadát fogja képviselni a parlamentben, hanem az egészet. Háromharmad helyett az egészet.
Berciék amúgy három százalékon állnak. Útban a lecsóba.
