Jókat mondott a minap a lapunknak nyilatkozó Thürmer Gyula, a parlamenten kívüli Munkáspárt elnöke. Például azt, hogy a baloldal, ha tisztességes, egyben nemzeti is. Miért ne? Sajnos a mai Országgyűlésben nem találunk ilyen pártot. Más, baloldali politikustól ritkán hallható gondolatokat is megosztott velünk az egykori MSZMP-ből alakult törpepárt vezetője. Például azt, hogy a Horn-, Gyurcsány- és Bajnai-kalandorkormányok színtiszta, multiközpontú liberális gazdaságpolitikát képviseltek, s abban nyoma nem volt a nemzeti érdekeknek. Az is nyilvánvaló: a mostani magyar liberális elit a nyílt társadalmak eszméjének erőszakos terjesztésével a nemzetállamokat akarja legyengíteni.
Ha ritka is, azért akadt/akad nemzetben gondolkodó baloldali magyar politikus. Nekem Pozsgay Imre a kedvenc példám, aki – miközben az MSZMP PB tagja volt – személyes részvételével „legalizálta” 1987-ben Lezsák Sándorék lakiteleki sátorbontását. Két évre rá (még a kádári időkben, az orosz megszállás közepette) pedig ki merte mondani az addig elképzelhetetlent: népfelkelés volt 1956 forradalma. A mostaniak közül Schiffer András LMP-alapítót sorolom ide, aki többször felszólalt a határon túli magyarság ügyében, pár hónapja pedig úgy nyilatkozott: az országnak teljes politikai megegyezésre („nem négyötödre, hanem ötötödre”) lett volna szüksége a koronavírus-téma felhatalmazási törvényének szavazásakor, hogy a kormány teljes cselekvőképességgel irányíthassa a védekezést. És idesorolom a Munkáspárt elnökét is…
Bizony mondom néktek, hiányzik a magyar Országgyűlésből egy Thürmer Gyula. Bár elnök úr hangja nem illene bele az ülésteremben randalírozó Szabó Tímea-féle vokálba.
